A NATO egy háborúpárti szervezet: osztályharcot a háború ellen!
Nemzetközi állásfoglalás a július 7–8-án Ankarában megrendezendő NATO-csúcstalálkozó ellen.
Izrael Palesztina ellen folytatott, jelenleg is tartó népirtó politikájától kezdve az évek óta dúló szíriai háború által okozott pusztításon át egészen az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni támadásai által szított, egyre fokozódó regionális feszültségekig – Nyugat-Ázsia mára olyan harctérré vált, ahol az imperialista versengés egyre élesebbé vált. Ez a kép nem csupán a regionális konfliktusok következménye, hanem a globális kapitalista rend válságát mutatja meg.
Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a 36. NATO-csúcstalálkozót július 7–8-án Ankarában tartják. A NATO, amely aktív szerepet játszott a Palesztinától Afganisztánig, Líbiától Szíriáig és Kurdisztánig terjedő beavatkozásokban, továbbra is az imperialista hatalmi viszonyok és a militarista rend egyik alapvető eszközeként működik. Az a tény, hogy Törökország ad otthont ennek a csúcstalálkozónak, egyértelműen illusztrálja az ország uralkodó osztályainak helyzetét ezen háborús rendszerben.
A retorikai különbségek ellenére Törökország uralkodó osztálya nem áll kívül ezen a háborús érdekszövetségen. Amíg a „béke” és „ a haború ellenzéke” retorikáját használják, addig fenntartják a NATO-tagságot, fokozzák a katonai együttműködést, és aktívan törekednek a regionális imperialista stratégiába való beilleszkedésre. Az Izrael elleni retorika és a folytatódó gazdasági és katonai kapcsolatok közötti ellentmondás valójában csupán az uralkodó osztály érdekének terméke. Ezért számunkra a NATO elleni küzdelem nem a nemzeti védelem kérdése; hanem a kapitalizmus és a burzsoázia elleni támadás egyik frontja.
Számunkra, munkások számára mind a NATO, mind az azzal versengő egyéb kapitalista blokkok – mint Irán, Oroszország, Kína stb. – ugyanannak a kizsákmányolási rendszernek részei. A munkások bármely hatalom mögé való felsorakoztatása azt jelenti, hogy a saját kizsákmányoló helyzetük megerősítésének szolgálatába állítanak minket. Ezért a NATO elleni küzdelem nem csupán egy katonai szövetség elleni küzdelem, hanem közvetlenül a kapitalista háborús rendszer ellen vívott osztályharc.
Ez a küzdelem nemzetközséget követel. A munkásoknak, a fiataloknak és minden elnyomottnak közös érdeke a nacionalizmus, a militarizmus, a háborús politika és a patriarchátus elleni fellépés. Palesztinában, Szíriában, Iránban, Törökországban, Kurdisztánban és az egész világon minden munkás sorsa összefonódik; a határok csupán ideológiai vonalak, amelyek elrejtik ezeket a kizsákmányoló viszonyokat. Ezt felismerve mindenütt a világon nemzetközi szolidaritást kell kialakítanunk a nacionalizmus, a militarizmus és a háborús politika ellen.
Éppen ezért felemeljük hangunkat az Ankarában megrendezendő NATO-csúcstalálkozó ellen. Felhívjuk a munkásokat, a fiatalokat, a nőket, a queer embereket és minden háborúellenes aktivistát, hogy erősítsék meg a harcot a militarizmus, az imperialista beavatkozások és a kapitalista háborús rend ellen.
Mi nem a NATO oldalán állunk, és nem is a vele szembenálló és versengő domináns hatalmak oldalán. Mi a világ összes munkásának közös felszabadulásának lehetőségét képviseljük.
Nem a NATO-ra!
Osztályharc a háború ellen!
- Otonom İşçi Birlikleri (Törökország)
- Anarchista Kommunista Csoport, ACG (Nagy-Britannia)
- Black Rose / Rosa Negra Anarchista Szövetség (USA)
- Latin-amerikai Anarchista Koordináció (CALA):
- – Brazil Anarchista Koordináció, CAB (Brazília)
- – Szabad Szocialista Szervezet, OSL (Brazília)
- – Rosarioi Anarchista Szövetség, FAR (Argentína)
- – Santiago-i Anarchista Szövetség, FAS (Chile)
- – Uruguayi Anarchista Szövetség, FAU (Uruguay)
- Midada (Svájc)
- Szabad Szocialista Szervezet, OSL (Svájc)
- Konflikt (Bulgária)
- Embat (Katalónia)
- AL/FdCA (Olaszország)
