A feketelobogón már közöltünk két írást Alfredo Cospitóról, de azok a korábbi tárhellyel együtt törlődtek. Most újra közöljük őket némi friss információval kiegészítve.
Miért fokozzák az olasz anarchisták az utóbbi időben az akciókat?
2022 október 19-én ( 2022) Alfredo Cospito, egy olasz anarchista éhségsztrájkba kezdett a Szardínia szigetén található Sassari börtönben uralkodó körülmények ellen. Ez már több mint száz napja tart ( ez az írás 2023. januárban keletkezett) , és ahogy az egészségügyi állapota romlik, a fogvatartási körülményei elleni tiltakozások egyre hevesebbé válnak. A közelmúltban a római Trastevere hagyományosan munkásosztálybeli negyedében (amely jelenleg gyors ütemben dzsentrifikálódik) a rendőrség többször összecsapott a tüntetőkkel; Torinóban felgyújtottak egy mobilátjátszótronyot; míg Livornóban egy újság szerkesztőjének egy golyókat tartalmazó borítékot küldtek, amelyben egy fenyegető levél volt olvasható: „ha Alfredo Cospito meghal, a bírák mind célpontok lesznek, két hónap étlen, felgyújtjuk a börtönöket”. Az éhségsztrájk oka 2022 áprilisára nyúlik vissza, amikor is hat év általános börtönbüntetés után Alfredót áthelyezték a „41-bis”, más néven „szigorított börtön” rendszerbe, amely alegalapvetőbb emberi-, és szabadságjogok jelentős korlátozását is magában foglalja.
Több olasz városban állami vállalatok telephelyein gépkocsikat, teherautókat gyújtották fel éjszaka kerülve a személyi sérülés okozását.
Ezt súlyosbította, hogy az olasz bíróságok decemberben úgy döntöttek, hogy korábbi húsz éves ítélete helyett, feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélküli életfogytiglani börtönbüntetést szabnak ki rá. Bár 2022. január 30-án áthelyezték a milánói Opera börtönbe, hogy jobb orvosi ellátásban részesüljön, továbbra is 41-bis rendszerben tartják fogva, jövője bizonytalan.
Az ügyről már hónapok óta egyre nagyobb nyilvános vita folyik, amelynek nagy része Cospito büntetésének arányossága körül forog, tekintve, hogy hat évvel ezelőtt bűnösnek találták egy olyan bűncselekményben, amely nem járt sem halállal, de még személyi sérüléssel sem.
Éhségsztrájkja – amely egyike azon kevés erőszakmentes tiltakozási formáknak, amelyek az ő helyzetében lévő fogvatartottak számára rendelkezésre állnak – újból felkelti a figyelmet történetére és a fogva tartás szélsőséges formáinak alkalmazására a „legmagasabb kockázatú” fogvatartottak esetében, amely kategóriába a legtöbben úgy vélik, hogy Cospito nem tartozhat.
Mi az a 41-bis?
2022. december 19-én a római Felügyeleti Bíróság elutasította a Cospito ügyvédje, Flavio Rossi Albertini által a 41-bis alkalmazása ellen benyújtott panaszt, ami azt jelenti, hogy annak alkalmazását gyakorlatilag fellebbezés nélkül engedélyezték a következő négy évre. A Bíróság indoklása szerint „a rendes fogva tartási státusz, még egy magas biztonsági fokozatú börtönben sem lenne elégséges ahhoz, hogy megfelelően csökkentse az Alfredo Cospito részéről a csoport, amelyhez tartozik, vezetői szerepének gyakorlására irányuló magatartás megnövekedett kockázatát”.
A 41-bis tehát kiterjesztésre került, miután a Bíróság megerősítette, hogy fennállt a veszélye annak, hogy Cospito „parancsokat” adna a szervezete más tagjainak, ami indokolta a szigorított fogva tartást, az őrizet egy olyan formáját, amelyet általában a szervezett bűnözésben való részvételért elítélt fogvatartottaknak tartanak fenn, azzal az indokkal, hogy ez korlátozná a külvilággal való kapcsolattartási képességét.
A 41-bis rendszer egy sor rendkívül korlátozó intézkedést tartalmaz, többek között: a többi fogvatartottól való elkülönítés; a cellán kívül töltött idő korlátozása (csak két óra, és azt is elkülönítve); korlátozott látogatások (csak családtagokkal, üvegből elválasztva, és fizikai érintkezés nélkül), állandóan nyitott megfigyelőablak a cellán, valamint újságokhoz és könyvekhez való jutás megtagadása.
Olaszországban a 41-bis már régóta heves viták tárgya, az Emberi Jogok Európai Bírósága 2019-ben a kínzás egyik formájának minősítette. Még a politikai vezetésen belül is sokan elkezdték követelni a megszüntetését, azzal érvelve, hogy ez egy alkotmányellenes karhatalmi eszköz, amely ellentétes az állítólag a büntetés-végrehajtás középpontjában álló átnevelési céllal (az olasz alkotmány 27. cikke kimondja, hogy minden büntetésnek „az elítélt átnevelésére kell irányulnia”). Mások azonban továbbra is a büntetés mint a büntetés-végrehajtás eszközének megőrzése mellett érvelnek. A büntetés hosszú múltra tekint vissza, amely az 1970-es években Olaszországot megrázó forradalmi terrorizmus időszakához kötődik, de jelenlegi formáját először a szicíliai maffia által 1992-ben végrehajtott erőszakos támadásokat követő, a börtönrendszert érintő megrázkódtatások során nyerte el. A maffia nyílt háborút hirdetett az állam ellen, és meggyilkolta az igazságszolgáltatás több olyan tagját, akikre a hatalmukat fenyegető veszélyként tekintettek, megölve többek között Giovanni Falcone és Paolo Borsellino vizsgálóbírókat. A 41-bis rendszer alkalmazása Cospitóra tehát azt a kétes elképzelést tükrözi, amelyet az igazságszolgáltatás vélelmez, hogy az anarchista mozgalomban részt vevő társaival való kapcsolata hasonló ahhoz, ami a bebörtönzött maffiafőnökök és kinti alárendeltjeik között fennáll.
Ki az az Alfredo Cospito?
Alfredo , 1967-ben az olasz Adria partján fekvő tengerparti Pescarában született, még húsz évesen megtagadta a katonai szolgálatot, dezertálásért elítélték, majd egy hónapos éhségsztrájk után kegyelmet kapott. Letartóztatása előtt már régóta Torinóban élt, ahol élettársával és elvtársnőjével, Anna Beniaminóval (aki szintén börtönben van) egy tetováló szalont működtetett a város San Salvario negyedében. Mindketten a FAI-FRI-vel (Informális Anarchista Szövetség – Nemzetközi Forradalmi Front) azonosítják magukat. Ez nem tévesztendő össze az Olasz Anarchista Szövetséggel, amely szintén a FAI rövidítést használja
2013-ban Cospitót tíz év nyolc hónap börtönre ítélték, mert lábon lőtte Roberto Adinolfit, az Ansaldo mérnöki cég egyik vezetőjét. Az Ansaldo fosszilis és nukleáris erőművek nagy gyártója, és egy kézzel írott beszédben, amelyet a tárgyaláson próbált elmondani, Cospito azt magyarázta, hogy a támadást a tekintélyelvű „technológiai társadalom” elleni harc részeként hajtotta végre. Az eljárás alatt egy további ügyben azzal vádolták, hogy valamikor 2006. június 2-áról 3-ára virradó éjszaka két robbanószerkezetet helyezett el a Carabinieri ( csendőr) kiképzőiskola előtt Fossanóban, egy Torinótól délre fekvő városban, Cuneo tartományban. A robbanás nem követelt sem halálos áldozatokat, sem sérülteket. Mindkét bombát, amelyek fél órán belül robbantak fel, egy gyorsfőző és egy 800 gramm robbanóanyagot – ezt petárdákból szedte ki-tartalmazó fémcső felhasználásával készítették.
Az ezt követő torinói tárgyaláson a bírák úgy döntöttek, hogy a FAI-FRI-t terrorista szervezetnek minősítik, és döntésüket olyan bizonyítékokra alapozták, amelyeket Rossi Albertini úgy jellemzett, mint „egy dokumentumot, amely egy nyolcfős gyűlés jegyzőkönyvének tűnik, amely az Informális Anarchista Szövetség legutóbbi akcióit veszi számba”. Cospitót és Anna Beniaminót 20, illetve 16 év börtönbüntetésre ítélték az olasz büntető törvénykönyv 422. cikke értelmében: „Aki […] gyilkossági szándékkal olyan cselekményeket követ el, amelyek a közbiztonságot veszélyeztetik, életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, ha cselekménye több ember halálához vezet. Ha egyetlen személy halálát okozza, életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő. Minden más esetben nem kevesebb, mint tizenöt év szabadságvesztés alkalmazandó.”
A bírák a fellebbviteli ítéletben azt írták, hogy csak a véletlennek köszönhető, hogy a támadás során senki sem sérült meg.
Elítélése után Cospitót a bűnszövetséggel járó bűncselekményekért elítélt rabok számára fenntartott, magas biztonsági fokozatú börtönben helyezték el, és bizonyos egyéb korlátozások mellett szigorúbb felügyeletnek vetették alá, de egyébként garantálták számára az alapvető jogokat és biztosítékokat. Cospito például továbbra is írhatott anarchista kiadványokba. Hat év elteltével, 2022-ben azonban az igazságügyi miniszter úgy döntött, hogy áthelyezi őt a 41-bis rendszerbe, „anélkül”, hogy – ahogy Rossi Albertini kifejtette – „bármilyen új bizonyítékra fény derült volna”.
Akkoriban Marta Cartabia igazságügy-miniszter a 41-bis rendszer alkalmazását Cospitóra azzal magyarázta, hogy „a fogva tartása alatt számos üzenetet küldött a börtönrendszeren kívüli címzetteknek, köztük az anarchista elvtársainak, amelyek kifejezetten az uralom elleni harcuk folytatására irányultak, különösen az általuk leghatékonyabbnak tartott erőszakos taktikák révén”. Azonban még az igazságügyi minisztérium által közzétett verzió szerint is, Cospito nem titokban küldte ezeket az üzeneteket, hanem anarchista magazinokban és folyóiratokban közzétett szövegeken keresztül. Ezért Rossi Albertini szerint, ha az állam korlátozni kívánta volna e cikkek közzétételét, akkor elegendő lett volna egyszerűen szigorúbb ellenőrzést bevezetni, vagyis olyan konkrét intézkedést hozni, amely e tevékenység visszaszorítására irányul.
Ehelyett – mondja Rossi Albertini – hat évvel az ítélethozatal után úgy döntöttek, hogy a fogva tartás ezen új, szigorúbb formája alá helyezik. Cospito-t a Terni börtönből, ahol korábban fogva tartották, Sassari-ba szállították. Ő az első anarchista, akivel szemben ilyen intézkedést hajtottak végre. Alfredo anarcho-individualistaként határozza meg magát, ami további ellentmondásban van a neki tulajdonított vezetői szereppel.
Hogyan lehet valakit elítélni egy olyan “mészárlásért”, amelynek nincsenek áldozatai?
A másik ok, ami Cospito-t az éhségsztrájk megkezdésére késztette, az a (mostanra megvalósult) fenyegetés volt, hogy a büntetését feltételes szabadlábra helyezés nélküli életfogytiglanra súlyosbítják, anélkül, hogy a büntetés jövőbeni csökkentésére vagy megváltoztatására lehetőség lenne.
Ahhoz, hogy megértsük, hogy ez egyáltalán lehetséges, meg kell értenünk azt a jogi utat, amelyen Cospito végigment. A fossanói támadásért Cospitót húsz év börtönbüntetésre ítélték (ezt a döntést később a fellebbviteli bíróság is megerősítette), a büntető törvénykönyv 422. cikke alapján, „közönséges gyilkosság” bűntette miatt (mivel a „mészárlás kísérlete” bűntett nem létezik). Az ügyész kérésére azonban májusban a Semmítőszék úgy döntött, hogy a bűncselekmény, amely miatt Cospito ellen büntetőeljárást kellett volna indítani, inkább a „politikai gyilkosság” bűntette. Megállapította különösen, hogy a büntető törvénykönyv 285. cikkét kellett volna alkalmazni az ügyére. Ez a cikk kimondja, hogy „aki az állam biztonsága elleni támadás céljából az állam területén vagy annak egy részén pusztítás, fosztogatás vagy gyilkosság előidézésére irányuló cselekményt követ el, életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő”.
A két cikk közötti különbség több mint pusztán formai: A 285. cikk előírja, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztést akkor is alkalmazni kell, ha a támadás áldozat nélküli volt. Továbbá a bűncselekmény súlyossága miatt több mint valószínű, hogy a büntetést feltételes szabadlábra helyezés nélküli életfogytiglanra terjesztik ki, amely büntetés automatikusan a legsúlyosabb bűncselekményekre vonatkozik, és amely kizárja annak lehetőségét, hogy a börtönben még a legalapvetőbb kiváltságokat is megkapja (kivéve, ha az elítélt személy később úgy dönt, hogy együttműködik az igazságszolgáltatással, azaz „pentito” lesz, ahogyan azt ismerik).
Még furcsább az a tény, hogy mind a Capaci- és a via d’Amelio-merénylet (az előbbi esetében Falcone és négy másik személy, az utóbbi esetében Borsellino és öt másik személy halálát okozta), mind pedig az 1980-as bolognai pályaudvar elleni merénylet (amelyet az olasz titkosszolgálat segítségével a szélsőjobboldalnak tulajdonítottak, és amelyben nyolcvanan! haltak meg) esetében a 422. cikkely – „közös mészárlás” – volt az a cikkely, amelyet a bírói testület alkalmazott. Rossi Albertini szerint nincs értelme annak, hogy a fossanói támadást, amely nem járt sem halállal, sem sérüléssel, súlyosabb bűncselekményként kezeljék, mint bármelyiket.
A Semmítőszék azonban elfogadta az ügyész kérését, és az ügyet a torinói fellebbviteli bíróság elé utalta. Az ügyész ugyanakkor kérte, hogy Cospitót életfogytiglani börtönbüntetésre emeljék, és tizenkét hónapra huszonnégy órás elkülönítés alá helyezzék, bűntársára, Anna Beniaminóra pedig huszonhét év és egy hónapra emelt büntetést szabjanak ki. A torinói fellebbviteli bíróság 2022. december 19-én viszont a római alkotmánybíróság elé utalta az ügyet, kérve, hogy döntsenek arról, hogy – ahogyan a védelem régóta állítja – Cospito bűncselekményének viszonylag csekély súlyú volta enyhítő körülménynek tekinthető-e az ítélethozatal során.
Mivel Cospito ellen ismételten ugyanazon vagy hasonló bűncselekményekkel emeltek vádat, elméletileg nem kérheti büntetésének ilyen jellegű, enyhítő vagy súlyosbító tényezők szerinti kiigazítását. És ilyen kiigazítás nélkül Cospito büntetése elkerülhetetlenül életfogytiglani börtönbüntetés lesz, ahogyan azt az ügyész kérte. Cospito ügyvédei azonban azt kérték az Alkotmánybíróságtól, hogy döntsön arról, hogy az enyhítő tényezők értékelésének megakadályozása, amennyiben a vádlott „visszaesőnek” minősül, bármilyen módon alkotmányos. Ezen a döntésen múlik az is, hogy Cospito megkapja-e a feltételes szabadlábra helyezés nélküli életfogytiglani büntetést vagy sem.
Ha Cospito reményei az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban az Alkotmánybírósághoz kötődnek, akkor a 41-bis rendszerből való kivonása a Semmítőszékre tartozik. De ahogy Rossi Albertini kifejtette, „a döntés időbeli keretei nem illeszkednek [Cospito] éhségsztrájkjának sürgősségéhez”; vagyis Cospito valószínűleg kénytelen lesz felfüggeszteni a sztrájkot megromlott egészségi állapota miatt, mielőtt jogi ügye előrébb jutna, vagy meghal, mielőtt bármilyen döntés születne. Van még egy technikai lehetőség, hogy Carlo Nordio igazságügy-miniszter (aki az 1980-as években a Vörös Brigádok ügyében kezdett nyomozni) beavatkozhat, de ez meglehetősen valószínűtlennek tűnik, tekintettel a jelenlegi kormány szélsőjobboldali jellegére.
Mi történik ezután?
November végére Cospito már 22 kilót fogyott, és az egészségi állapota romlásának jeleit mutatta. Amikor megjelent a torinói bíróságon, hogy meghallgassa a büntetésének megváltoztatásáról szóló határozatukat, így nyilatkozott: „Mészárosként állítottak be, és még azt is mondták, hogy robbanóanyag-szakértő vagyok. Mondhatnak rólam, amit akarnak, de nem vagyok képmutató. Csak egy erőszakos cselekményt követtem el: Genovában lábon lőttem egy férfit, mert nem akartam robbanószert használni [ellene]. Anarchistaként mindig felelősséget vállaltam azokért a dolgokért, amelyeket becsülettel tettem. Abszurd, hogy két támadást az éjszaka közepén, kihalt helyeken, amelyek nem öltek vagy sebesítettek meg, és nem is tudtak volna megölni vagy megsebesíteni senkit, „politikai mészárlásnak” lehet tekinteni. A jövőben azt tervezem, hogy megcáfoljam azt az állítást, hogy gyilkos vagyok”.
Az elmúlt hónapban az olasz anarchista mozgalom folyamatosan tiltakozott Alfredo Cospito mellett, és az elkövetkező napokban még több tüntetés várható. Az ország városaiban graffitik jelentek meg, amelyek a 41-bis eltörlését, valamint Cospito és az összes többi politikai fogoly szabadon bocsátását követelik. Az elmúlt hetekben Rómában, Torinóban, Milánóban, Firenzében, Livornóban és az anarchista mozgalom más nagy központjaiban is tartottak néhány heves tüntetést.
Az Alfredo Cospitoval szembeni bánásmódot számos, az anarchista mozgalomtól távol álló személy és szervezet is bírálta. Az ő története most a legtöbb nemzetközi újság címlapján szerepel, a parlamentben és a rádióban is heves viták tárgya, és a közelgő halálának esélye egyre nagyobb nyomást gyakorol a kormányra, hogy reformálja meg a 41-bis rendszert.
Ügyvédje szerint Cospito akkor is folytatni kívánja éhségsztrájkját, ha az „a legszélsőségesebb következményekkel jár”. Maga Cospito a bíróságon azt mondta, hogy „nem adom fel, az utolsó leheletemig folytatom az éhségsztrájkot, hogy harcoljak a 41-bisz és a feltételes szabadlábra helyezés nélküli életfogytiglan eltörléséért, és hogy felhívjam a világ figyelmét erre a két elnyomó förtelemre”.
2023 ősze
Alfredo Cospito (FAI/FRI) olasz anarchista ügyéről és éhségsztrájkjáról az embertelen fogvatartási körülményei ellen már közöltünk egy írást.
De mi van Alfredoval? Él még? Hiszen éhségsztrájkját tavaly októberben kezdte!
Igen! Alfredo él! Ami egy nagyon jó hír!
Az olasz alkotmánybíróság megsemmisítette az a bírói eljárást, amelyik során ügye újratárgyalása során mindennemű enyhítő körülményt semmisnek tekintett a bíró, ekkor súlyosbították büntetését életfogytiglanra, ám ebből még nem feltétlenül következett a 41bis néven ismert, még az EU vizsgálóbizottsága által is embertelennek minősített, szigorú fogvatartási rendszerben való fogvatartás.
A 41bis-t a mindenkori olasz igazságügy miniszter rendeli/rendelheti el és nincs semmilyen feltételhez, bűncselekmény típushoz, ítélet hosszáhozde még bírósági ítélethez sem, kötve.
Ezt tavaly egy, már a börtönben írott cikke miatt rendelte el a Mussolini rajongó Giorgia Meloni igazságügyminisztere.
Alfredo ekkor kezdett éhségsztrájkba, aminek idén tavasszal már súlyos egészségügyi következményei lettek, mások mellett Alfredo szívrohamot is kapott a súlyos alultápláltság miatt ( még a vitaminiokat is visszautasította).
Az ügyvédje által benyújtott jogorvoslati kérelemnek köszönhetően idén áprlis19-én, az olasz Alkotmánybíróság megsemmisítette a fent említett eljárást, ami során, mint már említettük, az ügyész javaslatára minden enyhítő körülményt mellőzött a bíró az ítélethozatal során, ennek oka az volt, hogy a vádnak nem sikerül bizonyítania a gyilkosság szándékat, amivel lényegében vádolták Alfredot.
Alfredo április 19-én abbahagyta az éhségsztrájkot, mivel az AB új tárgyalás lefolytatására kötelezték az őt vádoló olasz államot, ezt május 4-én jogerőre emelkedett.
Az éhségsztrájk befejezése után azonnal megkezdődött a kórházi kezelése és felerősítése , de ez csupán 3 hétig tartott, mert Nordio miniszter újra a 41bis eljárás alá vonta Alfredot, ahogy említettük az igazságügyi miniszter bármikor, bárki ellen alkalmazhatja akár a legnevetségesebb magyarázattal is.
Közben lefolytatták az új eljárást és bár július 6-án ezúttal enyhébb ítéletet hoztak – mivel két büntető eljárást folytattak le ellene-, egy laikus számára nem érthető összevonás következtében az életfogytiglant 23 évre csökkentették, mégis 30 évet kell összesen börtönben töltenie. Mivel az olasz börtönrendszerben sok életfogytiglanos 30 év után lehetőséget kap a feltételes szabadulásra, valójában a helyzete csupán jogilag és papíron lett jobb.
Ezzel párhuzamosan a Semmítőszék elutasította a vele szemben újra alkalmazott 41bis, vagyis az emberi jogokkal összeegyeztethetetlen fogvatartási eljárás elleni fellebezéset.
Július 21-én Alfredo Cospító újra éhségsztrájkba kezdett, hogy folytassa a tiltakozást az embertelen fogvatartás ellen.
Szolidaritás Alfredo Cospitoval!
2025
Szolidaritás olasz anarchista elvtársunkkal,Alfredo Cospitóval
2012-ben 10 év börtönbüntetésre ítélték, mert térden lőtte az olasz atomerőmű, az Ansaldo Nucleare vezetőjét. Börtönben töltött ideje alatt elítélték a 2006-ban egy csendőr-képző iskola ellen elkövetett bombamerényletért.
A bombamerénylet valójában egy az épület melletti szemeteskukában elrejtett kisebb hatóerejű petárdákból készített szerkezet volt, ami éjfélkor robbant, amikor semmilyen forgalom nem volt.
Börtönbüntetése alatt Cospito 2022 májusa óta a „41 bis” rendszer hatálya alá tartozott. 2022 októbere és 2023 áprilisa között részt vett az anarchisták által vezetett éhségsztrájkban, tiltakozásul a börtönkörülmények és az állam által ellene alkalmazott kínzások ellen.
Tavaly (2024 áprilisában) az olasz fellebbviteli bíróság helyben hagyta a csendőr-laktanya elleni támadás tárgyalásán kiszabott 17 év és 9 hónapos börtönbüntetést.
A fellebbviteli ítéletben a torinói bírák kijelentették, hogy a támadás „súlyos terrorcselekmény” volt. A személyi sérülések elkerülésérének szándékát (a robbanószerkezet kis mérete, a robbanás időpontjának kiválasztása) nem vették figyelembe.
Alfredóval való szolidaritásodat kifejezheted azzal, hogy közvetlenül neki írsz a következő címre.
Alfredo Cospito címe:
Round House „G. Bacchiddu,
Provincial road 56, n.c. 4, Bank premises. 07100 – Sassari ITÁLIA
Forrás: Derry Anarchist Black Cross
