A következő szöveg az Olasz Anarchista Szövetség (FAI) 2025. január 3-6-án tartott 32. kongresszusán elfogadott indítvány magyar fordítása.
Az Olasz Anarchista Szövetség ismételten megerősíti támogatását az Antimilitarist Assembly ( Antimiitarista Gyűlés) felé azzal a céllal, hogy egy hatalmas, egységes és pártoktól független háborúellenes mozgalmat építsünk a háború és az egymást váltó kormányok háborús politikája ellen. Ezért fontosnak tartjuk az iskolák és egyetemek militarizálása elleni küzdelmet és annak támogatását, a hadiipai létesítmények, a haditermelés és a katonai bázisok elleni fellépést (Friulitól Szicíliáig, Piemonttól Toszkánáig), a munkások kezdeményezései a fegyvergyártás és -kereskedelem ellen és a szolidaritást a háborúkból dezertálókkal.
A világ ismét nukleáris katasztrófa irányába halad, ez olyan kockázat, amely újra előtérbe került és számos konfliktus és mészárlás előzte meg, amelyek, ha kisebb léptékben is, de tragédiáikkal mindig megrázóak. A számos tényező közül, amelyek ehhez a drámai helyzethez vezettek, kiemelkedik a „nyugati” és „keleti” uralkodó osztályok egyre fokozódó háborús őrülete, ezt az elitet egyre szánalmasabb és valószínűtlenebb figurák alkotják, akiknek alattomossága épp akkora, vagy nagyobb mint hatalom-, és profitvágyuk, aminek egyre nagyobb mértékben a hadiipar az alapja.
Az úgynevezett Nyugaton tanúi lehetünk a liberális táborbó és azon túlról származó politikusok és értelmiségiek egyre nyíltabb retorikájának, amivel egy új világháború lehetséges forgatókönyveit fogalmazzák meg. Számukra az úgynevezett „szabad világ” – ez a kifejezés már a világot két tömbre osztó évtizedekben is használatos volt – egzisztenciális harcot vív a bolygó másik felének autokráciáival, amelyeket új orientalista sztereotípiákkal azonosítanak, mint a „civilizációnkat” fenyegető veszélyek származási helyét. Ebben a narratívában, amely éppoly mérgező, mint amennyire manicheista, a liberális demokrácia értékeit osztó szövetséges nemzetek, mint Ukrajna, Izrael és Tajvan, vagy akár az úgynevezett demokratikus ellenzék olyan országokban, mint Mianmar, ugyanazt a globális csatát vívják a „jók” és a „rosszak” között. Ugyanezzel a logikával még a szíriai HTS fundamentalistáit is a „jók” oldalára sorolják.
A jelenlegi olasz kormány teljes mértékben részese ennek a katasztrófába torkolló versenynek, külpolitikáját agresszív magatartás jellemzi. Ez a diskurzus mindenekelőtt ürügyként szolgál arra, hogy a katonai kiadások növelését és a halál tömegtermelését az állítólagos szükséges „védelm” nevében még erényesnek is lehessen beállítani, és hogy a pacifizmust és az antimilitarizmust elavult és alkalmatlan eszközként törölhessék az új „gyakorlati” veszélyhelyzetekre adott válaszok közül, magától értetődően egyetlen narratíva szerint.
A nacionalista propaganda minden szélességi fokon szítja a konfliktusokat és mérgezi a nyilvános vitát, falakat emelve az elnyomott osztályok közé.
Palesztina esetében ez magában foglalja az izraeli háborús bűnök és a Gázában, Ciszjordániában és Libanonban folyó népirtás folyamatos lekicsinyítését, olyannyira, hogy még az európai kormányok is figyelmen kívül hagyták a Nemzetközi Büntetőbíróságnak a bűnöző Netanjahu ellen kiadott elfogatóparancsát, miután lelkesen üdvözölték azt, amelyet a szintén bűnöző Putyin ellen adott ki ugyanez a testület.
Ami Ukrajnát illeti, nyilvánvalóan létezik egy nemzetközi terv, amelynek célja, hogy a baloldali világot és a mozgalmakat, beleértve a libertárius vagy önszerveződő mozgalmakat is bevonják a „zsarnok” elleni háborús frontba. Ez a narratíva az invázióval szembeni nemzeti ellenállás retorikáján alapul, amelyben a cél szentesíti az eszközöket (beleértve a legszélsőségesebb esetben egy nukleáris háborút is), azzal a céllal, hogy a pacifista és antimilitarista erőket megosztva hatástalanítsák a harc egyik olyan eszközét, amely a nyugati országokban történelmileg a leghatékonyabb volt: a háborúk és a katonai kiadások ellenzését, amelyet szélesebb körű társadalmi tiltakozás, a katonai szolgálat megtagadása és a dezertálás kísér.
A harcias retorikát az elmúlt három évben bőségesen alkalmazták egyes magukat antifasisztának és antiautoritáriusnak nevező szereplők , akiknek jelszavai, elemzései és nyilvános dokumentumai semmiben sem különböznek a nyugati, liberális háborús propagandától és a helyi nacionalista narratíváktól, a helyzet osztály- vagy libertariánus olvasatának teljes hiányával. Anélkül, hogy alapelveinknek megfelelően az anarchizmus monopóliumára tartanánk igényt, egyértelmű számunkra, hogy az ilyen jellegű nacionalista, militarista és liberális irányba való sodródásnak semmi köze nincs és nem is lehet a mi anarchizmus-felfogásunkhoz; ezért úgy kell szembenézni velük, mint bármely más, velünk szemben álló politikai erővel: a különböző álláspontok felismerésével az összeegyeztethetetlen politikai programok és projektek összekeverése vagy formális társítása nélkül.
A “front” másik oldalán a BRICS+ egyes kormányai által támogatott „többpólusú” világ projektje, amely nem más, mint egy másik imperialista program, amely végzetesen elcsábította a bolsevizmus maradványait és a baloldal azon részeit, amelyek odáig mentek, hogy olyan vérszomjas diktátorokat, mint Putyin Oroszországban, Maduro Venezuelában és társaik, „elvtársaknak” vagy már-már elvtársaknak tekintenek. Ugyanezen logika szerint vannak, akik a Hamaszhoz és a Hezbollahhoz hasonló csoportok vallási fanatikusait, nőgyűlölőit, homofóbjait és gyilkosait, vagy a korrupt, többé-kevésbé „nemzeti” hatóságok bürokratáit legitimálják az Izraellel szembeni állítólagos ellenállás főszereplőiként, miközben ennek a narratívának az ellentmondásai is nyilvánvalóak. Nem tehetünk mást, mint hogy határozottan megerősítjük az eszközök és célok összefüggésének alapelvét, amely szerint antimilitarizmusunk semmiképpen sem választható el antiautoriter, antiklerikális, antipatriarchális és antikapitalista inspirációnktól.
A jövőbeli nemzetközi forgatókönyvekben biztosan nem az olyan régi reakciós eszközök, mint Donald Trump beiktatása lesz az, ami alternatívát hoz elődje, Joe Biden és a nyugati uralkodó osztály többségének progresszív háborús őrületével szemben, de még csak nem is a „nem nyugati” világ esetleges katonai sikere (vagy a kudarc hiánya), ami nagyobb igazságosságot hoz, vagy megkérdőjelezi a kapitalizmust, a hatalom gyarmatosítását és az imperializmust.
Nem szabad megfeledkeznünk a számos más konfliktusról sem, amelyek globális szinten még mindig zajlanak, különösen a déli féltekén, beleértve – ahogy brazil és latin-amerikai elvtársaink emlékeztetnek minket – a népirtó háborút, amely több mint 500 éve folyik a nők, a szegények, valamint az őslakos és afro-amerikai közösségek ellen. Ha elismerjük a gyarmatosítás-ellenes és dekolonialista akció szükségességét, fontos leszögezni, hogy ez semmiképpen sem vezethet a nacionalizmus, a kommunitarizmus vagy a civilizációs esszencializmus új formáihoz. Az egyén koncepciója továbbra is központi szerepet játszik az etnikai, faji és kulturális esszencializmusok felé történő mindenfajta sodródás ellen, még akkor is, ha a „népek” eszméjén alapulnak, olyan entitásokon, amelyeket belülről mindig az egyenlőtlenség és az elnyomás dinamikája jellemez az osztály, a nemek, a megkülönböztetés és a marginalizáció minden lehetséges formája tekintetében.
Minden nehézség ellenére vannak olyan fontos cselekvési és szerveződési terek, amelyekben a mi hozzájárulásunk döntő lehet a háborúval és a militarizmussal szembeni társadalmi ellenállás megszervezésében. Tevékenységünk egyik központi eleme a harcos és alulról szerveződő szakszervezetek általános sztrájkjainak támogatása volt, amelyeket az elmúlt években az jellemzett, hogy a társadalmi küzdelmeket és a bérekért folytatott küzdelmet a háborúk és a hadigazdaság elleni antimilitarista megközelítéssel társították, összhangban azzal a feltevésünkkel, hogy az antimilitarista perspektíva szorosan összekapcsolódik az osztályperspektívával.
Szükségünk van tehát egy nagyszabású kezdeményezésre, hogy szembeszálljunk a militarista propagandával, amelyet minden nap, többé-kevésbé nyíltan, az iskoláktól a nyilvános kommunikációig egyre áthatóbb módszerekkel terjesztenek és készen áll arra, hogy kihasználja az oktatási és képzési helyeket, hogy hatékonyabbá tegye azt a narratívát, amely az állam fegyveres erőinek állítólagos „jó” arcát úgy mutatja be, mintha ezek humanitárius szervezetek lennének.
Ebben az értelemben a katonai szolgálat megtagadása, a lelkiismereti okokból történő tiltakozás, a dezertálás, a sorozás elkerülése a háborús frontok minden oldalán és a forradalmi defetizmus támogatása alapvető fontosságú marad, különösen egy olyan időszakban, amikor – hogy csak az egyik legismertebb frontot említsük – az orosz és az ukrán katonai parancsnokságok maguk is elismerik a dezertálást, mint valós problémát, amely akadályozza gyilkos terveiket. Ezen ellenállások támogatása internacionalista elkötelezettségünk keretein belül fejlődik, különösen az Anarchista Föderációk Internacionáléján belül, amelyet a határok lebontására irányuló újabb kezdeményezések előmozdításával kell fejleszteni, és a nemzetállamok vagy bármely más, nemzetállammá válásra törekvő entitás nacionalizmusának és területi szuverenitásának minden elképzelését vitatni kell és a nemzetközi szolidaritás és az egyetemes testvériség új mechanizmusaival kell helyettesíteni.
Párbeszédre van szükségünk, az alulrólvégrehajtott, pártoktól és intézményi ellenőrzésen kívüli, következetes akciók keretében, mindazokkal a csoportokkal és mozgalmakkal, amelyek osztják antimilitarista hajthatatlanságunkat, funkcionális szövetségeket építve jól meghatározott célokra és összhangban az ebben a dokumentumban kifejtettekkel. Csak az ezeken a feltételezéseken alapuló, alulról jövő akciók kidolgozásával és általánossá tételével lesz lehetséges, hogy valóban megújítsuk a reményt a szabadság és egyenlőség világában a halál, a pusztítás és az állandó háború helyett, amelyet a kapitalizmus és az állam egyre szégyentelenebbül ránk kényszerít.
Számoljuk fe a hadseregeket! Állítsuk meg a háborúkat. Leleplezzük le a nacionalizmust! – Anarchista Kommunista Csoport
ACG, FAI, Federazione Anarchica Italiana -FAI, Olasz Anarchista Szövetség, Olasz Anarchista Föderáció
