Háborús jelentés, 2026. május – GÖRÖGORSZÁG
A feketelobogo.org megjegyzése: Ezt a háborús jelentést görögországi kommunista elvtársaink- Deserters of Capitalist Peace, Athén- készítették, hogy beszámoljanak arról, hogy a görög állam milyen intézkedésekkel biztosítja háborús készülődését és veszi ki részét az összeurópai fegyverkezési programból. Európa fegyverkezik és a ReArm Europe 2030 program , amelyet képmutató módon átneveztek Readiness 2030-ra, része Magyarország is, a magyar militarizációról szóló beszámolónk készül és hamarosan publikáljuk.
A. Görögország részvétele a közelmúlt háborúiban
Görögország részvétele a közelmúlt háborúiban egyre nagobb. A görög állam az orosz–ukrán háborúban már közvetlen szerepet játszott.
Görögország 2023-ban és 2024-ben is többször szállított fegyverrendszereket és lőszert Ukrajnába, főként (több százezer) tüzérségi lövedéket. Ezeket a szállításokat vagy közvetlenül, vagy az e területen Európa fő közvetítőjévé vált Cseh Köztársaságon, pontosabban a cseh CSG fegyvergyártó vállalaton keresztül hajtották végre. A tüzérségi lövedékek mellett Görögország rakétákat, lőszert, páncélelhárító és légvédelmi rakétavetőket, valamint géppuskákat és tarackokat is szállított Ukrajnának.
A görög hatóságok nem adtak ki hivatalos közleményt sem a fegyverek és lőszerek típusáról, sem mennyiségéről, amelyeket továbbra is Ukrajnába szállítanak. A rendelkezésre álló információk többsége külföldi médiajelentésekből származik.
Görögország a kalamatai és a souda-i katonai táborokat is rendelkezésre bocsátotta az ukrán csapatok kiképzési központjaként. Emellett biztosította az észak-görögországi Alexandroupoli kikötőjét is, amelyen keresztül a jelentések szerint a NATO Ukrajnába irányuló katonai szállítmányainak 47%-a haladt át.
Az elmúlt három évben Görögország egyre inkább bekapcsolódott az eszkalálódó közel-keleti eseményekbe is, konkrét politikai és katonai intézkedésekkel támogatva az izraeli államot.
Görögország ma már kaput jelent az Elbit és más katonai gyártók számára, akik be akarnak lépni az európai piacra és az európai intézményekbe. A Görögország által az Elbit, az Intracom, az SK Group és mások számára biztosított hozzáférés révén ezek a vállalatok európai finanszírozáshoz juthatnak, és a Gázában, Libanonban, Szíriában és a Ciszjordániában használt technológiákat „polgári védelem” vagy „katasztrófavédelem” eszközeiként értékesíthetik.
Ennek a stratégiai összehangolásnak a legegyértelműbb példája az Intracom Defense (IDE). A vállalatot 2023 májusában felvásárolta az állami tulajdonú Israel Aerospace Industries (IAI) így közvetlen kapcsolatot teremtett az izraeli hadiipar és az Európai Védelmi Alap (EDF) között. Görög leányvállalatán keresztül az IAI most már hozzáfér 15, több millió euró értékű európai programhoz, amelyek közül többet is a 2023. októberi háborús cselekmények kitörése után hagytak jóvá.
Az izraeli fegyvergyártók görög egyetemek kutatási programjaival is együttműködnek.
A görög haditengerészet részt vett – és továbbra is részt vesz – a jemeni húszi lázadók elleni katonai műveletekben a Vörös-tengeren és az Adeni-öbölben. Eddig kétszer vett részt olyan elfogási műveletekben, amelyek célja a hajózási útvonalak és a tengeri kereskedelem nyereségének védelme volt.
Pireusz kikötője tranzitközpontként is szolgált az Elbit Systems lőszer- és fegyverrendszereket gyártó üzemeiben előállított katonai felszerelések számára.
A görög állam folytatta a SYRIZA-kormány alatt 2015-ben elindított katonai együttműködési programot (SOFA). A megállapodás előírja, hogy görög területen közös katonai gyakorlatokat tartsanak az izraeli erők, a görög és más európai hadseregek részvételével. Görögország az Egyesült Államok után a világon a második ország volt, amely ilyen típusú megállapodást írt alá Izraellel.
A Közel-Keleten Irán, az Egyesült Államok és Izrael részvételével bekövetkezett új eszkalációval a görög állam tovább mélyítette részvételét a katonai műveletekben.
A Szaúd-Arábiában állomásozó erőiből – ahol Görögország körülbelül 110–150 katonát tart – Patriot rakétavédelmi egységeket telepített az iráni rakéták ellen, azzal a céllal, hogy megvédje a görög olajvállalatok érdekeit, különösen a Korinthoszi finomítókat (Motor Oil), amelyek kapcsolatban állnak a szaúdi állami olajvállalattal, a Saudi Aramcóval.
Görögország kiterjesztette a Patriot rendszerek telepítését azokra a területekre is, ahol jelentős amerikai támaszpontok találhatók, nevezetesen a dél-görögországi Kréta szigetén fekvő Souda kikötőjére és az észak-görögországi Alexandroupoli kikötője közelében fekvő Didymoteichóra, valamint Ciprusra és Karpathosra, a görög–török határ közelében fekvő szigetekre. Ez tovább fokozta a feszültséget Törökországgal.
A görög állam emellett hadihajókat és F-16-os vadászgépeket is küldött Ciprusra, valamint a souda-i és az alexandroupoli-i kikötőkbe.
2026 májusának elején egy halász felfedezett egy fegyveres ukrán drónt, amelyet egy barlangban rejtettek el a Jón-tengeren, Görögország nyugati tengeri határa mentén. Az eset felvetette a kérdést, hogy vajon a görög állam hallgatólagosan engedélyezte-e az ukrán katonai drónoknak a görög légtér átrepülését.
Május közepére azonban a kormány kénytelen volt visszavonni a Patriot rendszereket Karpathosról és Didymoteichóról az Égei-tengeren növekvő feszültségek és a török állam „megtorlási” fenyegetései miatt.
Ugyanakkor Görögország Franciaországgal tárgyal a Hormuzi-szoros körüli katonai jelenlétének kiterjesztéséről – ami a görög hajózási társaságok érdekeinek védelme érdekében még komolyabb beavatkozást jelent a közel-keleti konfliktusokba.
B. Az „Agenda 2030” néven ismert újrafegyverkezési program, amelyet részben a ReArm/Readiness 2030 keretből finanszíroznak, a gyakorlatban egy új, hosszú távú megszorítási rendszernek felel meg.
A görög állam a katonai-ipari szektorba történő sorozatos beruházások révén átalakítja a közkiadásokat, amelyek költségeit végső soron nagyrészt a munkásosztály fogja megfizetni.
A katonai kiadásokat arra használják, hogy támogassák a csökkenő profitrátákkal küzdő kapitalista vállalatokat, míg a háborús propaganda a jövőbeli ágyútölteléket készíti elő és félelmet kelt a proletariátus körében, annak érdekében, hogy elterelje a figyelmet valódi ellenségéről: a hazai uralkodó osztályról.
2010-ben az államadósság a görög munkásosztály fegyelmezésének és a kapitalista társadalmi viszonyok átszervezésének eszközévé vált. Hatalmas hitelfelvételi programok, szigorú fiskális felügyelet és ellenőrzési mechanizmusok kombinációja révén a görög államot arra kényszerítették, hogy teljesítse a hiánycélokat, miközben folytatja az adósságtörlesztést. Ennek eredménye a szociális kiadások drasztikus csökkentése, tömeges elbocsátások, bércsökkentések és a munkaügyi viszonyok széles körű deregulációja volt, amelynek során a gazdaság nagy részében az ideiglenes és bizonytalan munkaviszonyok váltották fel a stabil szerződéseket. Az oktatást és az egészségügyet különösen súlyosan érintette a válság.
A katonai kiadások azonban a tizenöt éves szélsőséges megszorítások alatt is aránytalanul magasak maradtak. Görögország folyamatosan a GDP arányában legmagasabb katonai kiadásokkal rendelkező országok között szerepelt. 2025-re a katonai kiadások a GDP körülbelül 3%-át tették ki, ami Görögországot az EU-n belül a második legnagyobb katonai kiadásokkal rendelkező országgá tette – Dániát követően –, a NATO-n belül pedig az ötödik helyre emelte.
Ami egykor „vérrel átitatott költségvetésnek” számított, ma már „khaki [a hadsereg egyenruhájának zöld színe] költségvetéssé” válik. A közvetlen és közvetett bérek elleni támadás egyre inkább állandó háborús megszorítások formáját ölti.
Görögországban a „ReArm Europe” azt jelenti, hogy a SAFE-mechanizmuson keresztül új hiteleket vesznek fel a katonai kiadások finanszírozására, ami újabb körben csökkenti a béreket, a szociális ellátásokat és a közszolgáltatásokat. Ugyanez vonatkozik a görög állam által bejelentett további 25 milliárd eurós újrafegyverkezési programra is. A pénzt a munkásosztály megterhelőbb adóztatásával és a szociális kiadások további csökkentésével fogják előteremteni.
A 2026–2029-es költségvetési terv már felvázolja a megszorító politikák folytatását az elkövetkező három évben legalább 4 milliárd eurós közkiadási csökkentéssel, amely az egészségügyi, oktatási, mezőgazdasági és kulturális minisztériumokat célozza meg, valamint a bérkiadások 7%-os csökkentésével. A cél az elsődleges költségvetési többlet fenntartása, amely képes fedezni a növekvő katonai kiadásokat.
Az új keret szerint az összes katonai beszerzési szerződés 25%-ának hazai gyártásra kell vonatkoznia, ami közvetlenül kedvez a fejlett katonai technológiákat fejlesztő görög vállalatoknak. Az állam adókedvezményekkel és beruházási programokkal erősíti a katonai-ipari szektort.
Ennek eredményeként a háborús gazdaság gyorsan terjeszkedik Görögország-szerte: állami tulajdonú fegyveripari vállalatok, mint például a Hellenic Aerospace Industry; hadihajókat gyártó hajógyárak; tucatnyi, drónellenes rendszerekre, valamint légi és víz alatti drónokra szakosodott startup; a volosi kikötőben található Metlen katonai központ, ahol öt gyárban gyártanak harckocsikat és egyéb páncélozott járműveket; kiberbiztonsági vállalatok; távközlési és adatkezelő cégek; logisztikai központok Alexandroupoli városában; és még számos más hadiipari vállalkozás.
Az egyetemi kutató- és mérnöki laboratóriumok is egyre inkább beépülnek a katonai tervezésbe és a háborús felkészülésbe. A hadsereg már a tizenkét év alatti gyermekek által látogatott iskolákba is bejutott, városi központok közelében található katonai táborokba szervezett „oktatási látogatások” keretében, ahol fegyverrendszereket és katonai képességeket mutatnak be.
Jelentős beruházások történnek a megfigyelési és kommunikációs műholdas rendszerekbe is, valamint a határokon a migránsok mozgásának figyelemmel kísérésére és visszaszorítására használt hőkamerákba. A görörg állam már használ drónokat börtönök megfigyelésére és a közterületek ellenőrzésére. Két nagyvárosi önkormányzat használ drónokat terek, parkolók és a felüljárós metróhálózat körüli területek megfigyelésére.
Graffitiző fiatalokat már letartóztattak, miután drónok nyomon követték őket.
Kétségünk sincs afelől, hogy egy szélesebb körű háborúba való közvetlen beavatkozás esetén ezeket a rendszereket ellenünk is felhasználnák – többek között azért, hogy megakadályozzák hogy az emberek elhagyják az országot.
C. Katonai átszervezés
Az „Agenda 2030” terv szerint a felfegyverkezési program keretében beszerzett új fegyverrendszerek működtetéséhez megfelelő létszámra is szükség van. Ezért 2026 elején a hadsereg és a kötelező katonai szolgálat is átfogó átszervezésen esett át.
Görögországban a katonai szolgálat kötelező minden tizennyolc év feletti férfi számára. Egészen a közelmúltig a lázadó fiatal proletariátus nagy része pszichiátriai okokból kapott mentességet, így elkerülte a besorozást. Ennek a jelenségnek a mértéke komoly aggodalmat keltett az államban.
Csak az elmúlt három évben körülbelül 30 000 sorozott kapott „I5” néven ismert mentességet, míg az elmúlt öt évben a sorozás elkerülők száma mind az országon belül, mind kívül folyamatosan emelkedett, és 2024-ben meghaladta a 36 000-et. A sorozottak körülbelül egyhatoda kapott I5 mentességet.
A görög hadseregnek az orosz–ukrán háború tanulságai alapján történő modernizálásán túl az új gyűjtőtörvény fő céljai egyrészt az I5-ös mentességet kérők, a sorozás elkerülők és a parancsszegők elleni jogi és fegyelmi intézkedések szigorítása, másrészt pedig nyilvános megbélyegzésük. A cél végső soron az, hogy a parancsmegtagadást kiszorítsák a széles körben elterjedt társadalmi gyakorlatok köréből, és marginális, társadalmilag hiteltelen magatartásként ábrázolják.
A katonai szolgálati szabályzat változásai közvetlenül ezt a szélesebb , vonakodó sorozottak csoportját célozzák meg azzal, hogy a mentességek – különösen a pszichiátriaiak – megszerzését jelentősen megnehezítik.
Az új keret szerint minden sorozottat kizárólag a hadsereghez osztanak be, míg az alapkiképzés időtartama több mint kétszeresére nő, négyről tíz hétre emelkedik, és magában foglalja a drónháborús kiképzést is. Bevezetik a nők önkéntes katonai szolgálatát is, az úgynevezett finn „teljes védelem” modelljének népszerűsítése mellett, amely a civil társadalom egészét bevonja a háborús erőfeszítésekbe.
A katonai szolgálat befejezése után az állampolgároknak rendszeres frissítő képzésen kell részt venniük, hogy hatvan éves korukig harcképesek maradjanak.
A görög állam emellett 150 000 fős önkéntes tartalékos haderőt is felállít, amely a Nemzeti Gárda egységei mellett fog működni, amelyek jelenleg a rendőrséggel együtt járőröznek a határokon a migránsok elleni műveletek során.
A katonai átszervezés másik kulcsfontosságú eleme a katonai kötelezettségek feletti digitális felügyelet kiterjesztése.
Először kerül sor a polgárok és a katonai nyilvántartás közötti állandó adminisztratív kapcsolat hivatalos létrehozására, még a katonai szolgálat befejezése vagy a mentesség megszerzése után is. A katonai kötelezettségek alá tartozó személyeknek mostantól negyvenöt éves korukig kötelességük lesz értesíteni a hatóságokat minden cím-, telefonszám- vagy e-mail-változásról.
Ugyanakkor bevezetésre kerülnek az elektronikus behívók, amelyek hivatalos idézés jogi státusszal rendelkeznek, így nincs szükség a kézbesítésre vagy az aláírt átvételi elismervényre.
Ami a sorozás elkerülését illeti, a katonai hatóságok most hozzáférést kapnak az adóhivatal nyilvántartásaihoz és a Digitális Kormányzás Minisztérium adatbázisaihoz, hogy automatikusan felkutathassák a szolgálatmegtagadókat. A sorozás elkerülése így már nem a katonai hatóságok által közvetlenül meghatározott jogi státusz, hanem személyes adatok keresztellenőrzésével azonosított, digitálisan felügyelt bűncselekmény lesz.
Más szavakkal, egy állandó digitális ellenőrzési mechanizmus épül ki – ami a Covid alatt normalizálódott megfigyelési gyakorlatok kiterjesztése.
Pontosan itt válik láthatóvá az ukrán tapasztalatok hatása. Görögországban egy hasonló elmozdulás kezd kialakulni az állandó sorozhatóság irányába: az állami erőszakapparátus által folyamatosan nyilvántartott, kereshető, osztályozott és újrahasznosítható állapot.
D. Ellenállás
Összességében az ellenállás rendkívül gyenge.
Az anarchista és antiautoritárius csoportok körében a tevékenységek többnyire kis gyűlések, utcai tüntetések és nyilvános beavatkozások formáját öltötték.
Volt néhány munkákezdeményezés is, főként vasúti és kikötői munkások részvételével, akik megtagadták a katonai rakományok szállítását. Ezek az akciók a háborús logisztikában való részvétel megtagadására összpontosítottak, a „munkások keze nem véres” szlogen alatt. A legtöbb ilyen mozgalmat a Görög Kommunista Párt szervezte a Pireusz és Alexandroupoli kikötőkben, valamint a vasútvonalakon.
Februárban a Hellenic Aerospace Industry munkásai sztrájkoltak. A sztrájk azonban a bérkövetelésekre korlátozódott, sőt, a munkások tárgyalási pozíciójának megerősítése érdekében részben a szektor nemzetvédelmi és szuverenitási stratégiai fontosságára hivatkozó retorikára is támaszkodott. Márciusban az Intracom Telecom munkásai 48 órás sztrájkot tartottak a kifizetetlen bérek miatt.
Majd márciusban, az Iránnal kirobbant konfliktus után, egy egynapos sztrájkra került sor, amely kizárólag a tengerészek helyzetére összpontosított. A görög hajózási társaságok gyakorlatilag fegyvert tartottak a munkások fejéhez, arra kényszerítve őket, hogy már a tengeren aláírjanak „halálvállalási nyilatkozatokat” – olyan dokumentumokat, amelyekkel a tengerészek állítólag „önként” vállalták a személyes felelősséget a háborús övezetbe való belépésért. Ha ehelyett evakuálást és hazaszállítást kértek, azonnali elbocsátással kellett szembenézniük.
Általánosságban elmondható, hogy bár voltak mobilizációk az állami tulajdonú iparágakban, mint például a Hellenic Aerospace Industry és a Hellenic Defence Systems – és egyáltalán nincsenek szakszervezetek a magán katonai high-tech szektorban –, a háborút a szakszervezeti retorikában még mindig főként gazdasági kérdésként és alkupozícióként kezelik. Nincs tudomásunk arról, hogy ezek a szakszervezetek nyíltan háborúellenes kezdeményezéseket indítottak volna.
2026. május
A Kapitalista Béke Dezertőrei/Deserters of Capitalist Peace / Athén
