„Inkább halok meg oroszlánként, mintsem kutyaként éljek…” Ezekkel a szavakkal szállt szembe Emma Goldman 1917-ben a világszerte terjedő militarizmussal, és emelte fel hangját a sorozás ellen. Több mint száz évvel később újabb hatalmas militarizációs hullámmal szembesülünk, ez csakis folyamatos háborúkhoz és népirtásokhoz vezethet.
A múlt hétvégén, 2025. november 14–16-án, különböző országok anarchistái másodszor találkoztak egy nemzetközi eszmecsere keretében, hogy elemezzék, megvitassák és kidolgozzák az antimilitarista küzdelmet. Az Egyesült Királyságból, Görögországból, Izraelből/Palesztinából, Olaszországból, Franciaországból, Finnországból és Németországból érkező elvtársak személyesen, videón és írásban is hozzászóltak. Elég könnyen beláthatjuk, a szabadság ellenségei és csatlósaik nem rajonganak az ilyen nemzetközi eseményekért. A találkozónkat körülvevő megfigyelésen kívül egy incidenst szeretnénk nyilvánosságra hozni:
Péntek este egy öt fős anarchista csoportot, akik Milánóból érkeztek a hamburgi repülőterére, a német szövetségi rendőrség feltartózatatta, miután leszálltak a repülőgépről. Ellenőrizték, majd később megpróbálták kihallgatni őket, kérdéseket tettek fel a találkozóról és általában az anarchista tevékenységükről.
Az elvtársak elutasították a hatóságokkal való együttműködést, majd néhány óra várakozás után, az is világossá vált, hogy a §6. alapján megtagadják a belépésüket az országba.
Az éjszakát a rendőrségen töltötték, ezalatt a foglalt repülőjegyeiket módosították és a másnap reggeli járatra cserélték. Papírjaikat átadták a kapitánynak, és visszaküldték őket Olaszországba, ahol az olasz rendőrség fogadta őket, akik kicsivel később szabadon engedték mindegyiküket.
( A kiutasítás magyarázataként) Kijelentették, hogy a tavalyi találkozó napjai alatt egy tüntetés is történt, aminek során, militarizmus és hadsereg ellenes feliratokat tartalmazó transzparensekkel vonultak, az SPD (Szociáldemokraták) irodáját megrongálták, az utcát eltorlaszolták, graffitiket fújtak a falakra, és a kiérkező rendőröket megtámadták.
Ezt az eljárást üzenetnek tekintjük nemzetközi antimilitarista kezdeményezésünk irányába, és szolidaritásunkat fejezzük ki azoknak a társainknak, akiket megállítottak és megtagadták a belépésüket, ezzel együtt a találkozón való részvételüket is.
Küzdelmünket nem állítják meg sem a törvényeik , sem a határaik, sem azok, akik egyenruhában vagy anélkül védik a világszerte háborúkból és népirtásokból profitáló rendszert.
A militarizáció és a katonai szolgálat újbóli bevezetése elleni közelgő küzdelmekkel fokozódó elnyomás várható. Már hallottunk olyan diákokról, akikkel szemben szankciókat és fenyítéseket foganatosítottak, mert ellenálltak az iskoláikban folyó katonai propagandának.
Ezzel a nyilatkozattal szolidaritásunkat fejezzük ki az olaszországi anarchista elvtársunknak, Stecco-nak is, aki csatlakozott a palesztin foglyok kezdeményezéséhez, az éhségsztrájkhoz.
Szabadságot minden fogolynak! Minden militarizmus ellen!
Hamburg, 2025. november
Egy másik beszámoló az incidensről:
Korunk új tünete, amiről beszélnünk kell!
Bár a következő hír jelentéktelennek tűnhet, fontosnak tartjuk közölni, mivel elég jól érzékelteti a jelenlegi helyzetet.
November 14-én több elvtárs (pontosan öt) repült Olaszországból Hamburgba, Németországba, ahol háromnapos antimilitarista vita zajlott. A hamburgi repülőtérre érkezve körülbelül húsz rendőr vette őket körül, majd külön-külön vitték őket a rendőrségre. Ott különböző irodákba vitték őket, és különleges kihallgatásnak vetették alá őket. A kérdések nagyjából a következők voltak: „Tudják, hogy ezen a hétvégén anarchista tüntetés lesz ebben a városban?”, „Tagjai valamely anarchista vagy szélsőbaloldali csoportnak?”, „Szegték meg valaha a törvényt Németországban?” stb. Miután a komédia véget ért, és megerősítést nyert, hogy a bajtársak „nem működnek együtt”, egy éjszakára őrizetbe vették őket az őrsön. Ezután közölték velük, hogy nem látják őket szívesen az országban, és ki fogják őket utasítani (nyilvánvalóan az olasz kormány utasítására is). Hajnalban az elvtársakat külön-külön kísérték vissza a repülőtérre, majd egy olaszországba induló gépre tették őket. A landolás után még a repülőgépen, az olasz rendőrség őrizetbe vette, majd röviddel ezután elengedték őket (ironikus, hogy a rendőrség azon töprengett, milyen magyarázatot adjon a külügyminisztériumnak). Függetlenül attól, hogy ez az „akció” (ahogy a német rendőrség nevezte) jogilag érvényes volt-e vagy sem, a lényeg az, hogy a fogva tartottaknak nem adtak más jogi indokot, csak azt, hogy „veszélyt jelentenek az államra”.
Ilyen korban élünk.
