Kontextus: 1973-ban Görögországban egy katonai ( lényegében fasiszta) junta birtokolta a hatalmat, brutálisan irányítva az egész országot. Az athéni Polytechneion (műszaki) egyetemen folyamatos volt volt a tiltakozás a hadsereg túlkapásai és a nép ellen elkövetett bűntettei miatt, a tiltakozások már február óta folyamatosak voltak. November 14-én felkelés robbant ki az egyetemen és szinte a teljes diákság elfoglalta az egyetemet, általános sztrájkra hívtak fel és követelték a junta lemondását.
Eközben a marxista-leninista görög kommunista párt (KKE) hallgatott , ifjúsági szervezeteik sürgették az “anarchista provokátorokkal” való leszámolást és már az első nap elhatárolódtak a egyetemfoglalóktól. November 16-án az egyetem épületéről ellopták a autonómok zászlaját és próbálták elhallgattatni az műszaki karról sugárzó kalózrádiót, amelyen keresztül a diákok felszólították a munkásokat, hogy csatlakozzanak a felkeléshez. Az egyetem területén kisebb összecsapások voltak az autonóm diákok és görög kommunista párt ifjúsági csoportjai között.
November 17-én az “ezredesek rezsimje” kihirdette a hadiállapotot, majd a hadsereg egy tankkal áttörte az eltorlaszolt bejáratot és éleslőszerekkel a tüntetők közé lőtt valamint könnygázzal és botokkal támadt a diákokra. 40 embert gyilkoltak meg és több, mint 2000 volt a sebesültek száma.
A felkelést ugyan leverték november 17-én, de olyan külső és belső nyomás nehezedett a katonai kormányra , hogy az nem sokkal később, 1974-ben lemondott.
Ezután az autonóm diákszervezetek megszakítottak minden kapcsolatot a “hivatalos baloldali politikában” résztvevő párttal és szakszervezettel. Az események következtében a görög anarchista mozgalom egyre nagyobb és erősebb lett és immár nem csak a fasiszta szervezetek ellen, de a bolsevik, maoista, sztálinista, autoriter kommunisták ellen is harcot hirdetett.
1975-ben egy forradalmi csoport is született a 17N ( November 17-e Forradalmi Szervezet), amelyik háborút és bosszút hirdetett mindenki ellen, aki részt vett a diákok elleni támadásban és támogatta a 1967-es katonai puccsot, fő bűnösként az USA-t és Nagy-Britanniát nevezték meg. (1975 és 2000 között CIA ügynökök, egy brit katonai attasé, ügyészek, politikai foglyokat halálra kínzó rendőr, fasiszta újságíró, a görög rohamrendőrség parancsnoka, az USA haditengerészetének két kapitánya, a görög nemzeti bank elnöke, az athéni török nagykövetség tanácsosa lettek merényleteik áldozatai.)
1973 óta a görög anarchisták minden év november 14-e és 17-e között megemlékezéseket tartanak, általában egyetemeken; a 80-as és 90-es években rendszeresek voltak az összecsapások, és ebben az időben is voltak halálos áldozatok.
Az idei évben az athéni egyetemen tartott megemlékezésen az ország minden pontjáról érkező marxista-leninista és autoriter kommunista szervezetek szervezetten támadtak a megemlékező anarchista egyetemistákra, tucatnyi sebesültet hagytak hátra. Voltak, akiknek a koponyáját törték be és késelések is történtek.
Ezzel kapcsolatban adott ki nyilatkozatot Anarchisták Nyílt Közgyűlése, amelyet alább közlünk:
Frissítve – Nyilatkozat az Anarchisták Nyílt Közgyűlése részéről november 17-én, az állami baloldal által a Műszaki Egyetem ellen elkövetett támadással kapcsolatban (52 évvel az 1973-as athéni műszaki egyetemi felkelés után, a görög katonai junta idején)
… azok, akiknek nincs mit mondaniuk
a hatalmi pozíciókban csak fecsegnek …
Újra életre kel, Most és mindörökre
(dal: „Most és örökre” – Genia tou Chaous, 1989)
Felhívásunkban, amit az elnyomottakhoz, a lázadókhoz és a harcban álló emberekhez intéztünk, miszerint csatlakozzanak anarchista/antiautoritárius tüntetőblokkunkhoz november 17-én, a következőket írtuk: „A demokratikus politikai rendszerre való hivatkozás az állam és támogatói részéről, akármilyen álarc mögé bújik is, legyen a baloldalon vagy a jobboldalon, csupán megtévesztés a legalsóbb rétegek számára.
Az autoriter erőszaknak a felforgató társadalmi küzdelmek és lázadó jellegük kiszorítására irányuló kísérlete a közszférából és a kollektív tudatból a felforgató szabadságeszmék megfélemlítésének és elhallgattatásának eszközei. […] Szabad egyetemeket, itt és most mindenki számára, a pártok manipulációjának és megtévesztésének bilincsei nélkül”.
És ahogy a történelem megmutatta, mintha ezzel a beszéddel előrevetítettük volna, mi fog történni az idei háromnapos műszaki egyetemi „ünnepség” első napján, amikor az ARAS (baloldali antikapitalista koalíció) párt hadserege elnyomó támadást indított (és megkísérelte eltávolítani a nyilvános történelmi térből) az Athéni Nemzeti Műszaki Egyetem udvarán gyűlést tartó testületünket.
Elvtársaink válaszoltak felhívásunkra, minden korosztályból és általában a libertárius csoportokból, és sokszínű frontot alkottak a szolidaritás és az egység érdekében az elnyomás ellen. Ez magában foglalta a Mechanourgeio-épület* nyílt elfoglalását és végül a november 17-i tüntetésen való részvételünket. Az elnyomó reakció azonban a felkelésellenes establishment blokkjától érkezett, amelyet aztán a Műszaki Egyetem területén hajtottak végre: ez a jól táplált autoriter blokk a 2015-ös „első baloldali” SYRIZA és a korábbi parlamenti képviselőik, akik a „nemzeti szuverenitás” kérdésében folytatott belső rivalizálás és viták után a jelenlegi állami tulajdonú „végső megoldás” változatát támogatják, amely elsősorban az egyetemi campusok belső, de azokon kívüli szuverenitását is támadja.
A belső elnyomás, bizonyos tendenciák ráerőltetésének kísérletei, az ARAS-hoz kapcsolódó csoportokkal való együttműködés, az esetenként kommunista, néha szociáldemokrata beépülés, valamint a „jó/legális” és „rossz/illegális” anarchisták mesterséges megkülönböztetése révén az esemény jól előkészített volt. Ez egy egyértelműen felkelés és forradalomellenes politikai álláspont és hozzáállás, amelyet már régóta ápolnak a baloldali mozgalmakon belül.
2025. november 15-én, szombaton, az idei háromnapos Polytechnic „ünnepség” első napján, 40 évvel az anarchista Michalis Kaltezas meggyilkolása (1985) és 30 évvel az 1995-ös tömeges felkelés után, amely a Műszaki Egyetem elfoglalásához vezetett, az állam elnyomó apparátusa, mivel bizonyos területeken a tisztán rendőri és katonai eszközök nem bizonyultak elégségesnek, úgy döntött, hogy a háromnapos megemlékezés alatt támadást indít, és a rezsim baloldali kollaboránsai, konkrétan az egyetemek területén működő operatív párthadseregük segítségével az anarchista csoportokat kiszorítják.
Kora reggeltől kezdve az egész Műszaki Egyetem komplexumát, az Averof-épület szélesebb körkörös sugárkörzetét körülvevő zászlóaljak sorával (amelyet, meg kell jegyezni, néhány nappal korábban az átfogó terv részeként átadtak a baloldali Diákszövetségeknek), katonai stílusú ellenőrzés alá helyezték a piros karszalagot és piros Diákszövetség matricát (sisakjukon és kabátjukon) viselő őrcsoportok. A módszeres és operatív szempontból jól szervezett támadások napjai után meg kell jegyezni, hogy az ARAS tagjai érkezésük pillanatától kezdve gondoskodtak arról, hogy az udvar területén minden technikai intézkedést megtegyenek annak érdekében, hogy megakadályozzák a súlyos sérülések ellátását, amelyeket okozni szándékoztak. Valójában, ahogy később kiderült, az ARAS tagjai számos különböző városból vettek részt a támadásban, és kifejezetten a háromnapos műszaki egyetemi felkelés emlékünnepségre érkeztek Athénba. Ez a fanatikus hadsereg a hagyományos KKE (Görög Kommunista Párt) narratívája és általában a baloldali narratíva köré csoportosul, amely elítéli azokat, akik fenyegetik hatalmát és az állami mechanizmust egészében, valamint a fekete blokk „provokációja” és „leleplezése” meséje köré, amelyet a média besúgóik szisztematikusan ápolnak, hogy a lehető leghatékonyabban védjék intézményi poíciójukat. [ vagyis a baloldal kizárólagos képviselőinek tartják magukat- a ford.]
Az elnyomó művelet, annak tervezése és végrehajtása (még a MAH-épület ajtajának ostromakor paprika spray használatával is, amíg az ARAS végül be nem hatolt az épületbe), és különösen az anarchisták kiút nélküli bekerítése rendkívül veszélyes helyzethez vezetett. Amikor az erőszakot ilyen kis térre szorítják, ahol nincs lehetőség menekülésre, aránytalan dinamikával (ahogyan az a hatalom birtokosai és a hegemónia és az egyetemeken történő közvetlen cselekvés elnyomására törekvő visszaélők esetében szokásos), azonnal fullasztó légkört teremtenek, megsokszorozva a kiszámíthatatlan veszteségek esélyét. Jellemző példa erre az a kép, amelyen már eszméletlen embereket vernek, valamint az a kép, amelyen a pogrom csúcspontján a MAH-épület ablakpárkányára kényszerítettek egy anarchista elvársunkat, miközben az udvaron az ARAS tagjai azt kiabálták: „dobjátok ki, dobjátok le, dögöljön meg!”.
Szeretnénk rámutatni ezeknek a zászlóaljaknak a mélyen szexista jellegére, mivel a párt hadserege kizárólag férfiakból áll ,akik természetesen nem haboztak bántalmazni a nőket is, míg a női tagjaikat nemi sztereotípiák alapján „kémkedésre” és beépülésre használták. Nem véletlen, hogy az ARAS egyik magas rangú tisztviselője Heraklionban, Kréta szigetén, nemi erőszakot és zaklatást követett el, ami természetesen teljesen büntetlenül maradt, miközben az áldozatokat megfélemlítették.
Az ARAS párt hadseregének támadása lényegében a Műszaki Egyetem ellen irányult. Álláspontunk az, hogy a politikai folyamatok és tüntetések – amelyeket az állam és intézményei „nemkívánatosnak” tartanak – akadályozására tett kísérlet eltereli a figyelmet a fő ellenségről, amely nem más, mint a hatóságok, az állam és a tőke.
Az ARAS „vezetői” a kezdetektől fogva jelen voltak, még mielőtt a egységeik elfoglalták volna helyüket az udvaron, ahol álltunk, a MAH és a Gini épületek között: különböző pontokon koordinálták, felügyelték és operatív módon részt vettek a műveletben. Az ICAP ( egy adatkezelő multinacionális cég) magas rangú vezetője és a diákmozgalom örökös zaklatója a MAH-épület melletti pázsitról, valamint a MAH-épület előtti frontvonalon álló másik vezető megismételte a történelmet: 1979-ben az Athéni Egyetem Kémiai Tanszékén egy Malamis nevű KKE (Görög Kommunista Párt) tag a KNE rohamcsapattal (KNE: Görög Kommunista Ifjúság) mindent és mindenkit megtámadott, hogy megakadályozza az autonóm diákok egyetemfoglalását.. Akárcsak akkor, a DAP, PASP, PSK és EKON Rigas Feraios (párt ifjúsági szervezetei) politikai támogatásával, úgy most is, a MERA25, LAE és KNE (baloldali pártok) politikai védelmével, a 60 éves „új Malamis” megtámadott egy anarchista diákot, akit már megvertek, koponyatöréssel és szúrt sebekkel távozott a Műszaki Egyetemről.
A támadásban támogató szerepet játszott a MERA25 párt parlamenti képviselőjelöltje is Pireuszban, november 16-án, vasárnap visszatértek az ARAS központi épületébe.
A NATO-koalíciós Zelenszkíj athéni látogatása előestéjén, 2025. november 15-én, az ARAS, a szociáldemokrácia tökéletes terméke, amely az EKON Rigas Feraios pártból szakadt ki, szoros együttműködésben dolgozott a jobboldali kormánnyal, az egyetemi vezetéssel és az NTUA (Athéni Nemzeti Műszaki Egyetem) biztonsági őreivel az anarchisták és a megemlékezésnek helyt adó MAH-épület ellen, az NTUA dolgozói ellen és általában a háromnapos megemlékezés ellen, azzal a céllal, hogy véglegesen megfosszák a Műszaki Egyetemet minden szabad, élő, kreatív, konfrontatív és lázadó elemétől.
A hazafias rendőrség soha nem szállt szembe a fasisztákkal és a tőkével, miközben minden rezsim mellett kiállnak, baloldalon és jobboldalon egyaránt, az egész baloldal (az OPEKEPE-botrány főszereplői, akikhez a mélyállam korrupciója kötődik), Georgiadis és Lignadis (gyermekbántalmazási botrányok főszereplői, az első ex-parlamenti képviselő, a második a Kulturális Minisztérium védelme alatt álló színész), a Predator megfigyelési botrány, a Siemens és a Novartis pénzügyi botrányai, valamint az Athéni Nemzeti Műszaki Egyetem „kutatási programjai” a fasiszta, népirtó Izraellel együttműködésben.
A fasiszta támadások után letartóztatott elvtársak büntetőeljárása
Most már biztosan tudjuk, hogy a két anarchista elvtárs, akiket gyorsított eljárásban letartóztattak és sérülten töltötték az éjszakát a GADA-ban (Attika Rendőrségi Főkapitányság), adatait az EKAV (Nemzeti Mentőszolgálat) adminisztrációja tette közzé, míg négy további elvtárs adatait, akiket a közeljövőben várhatóan idéznek be, szintén nyilvánosságra hozták.
Természetesen érdemes megemlíteni, hogy az egyik elvtársat nem mentő szállította, így az Evangelismos Kórház egyik alkalmazottja biztosan átadta az adatait a rendőröknek. Valószínűleg az Evangelismos Kórházban kezelt összes többi sérült elvtárs neve is kiszivárgott. Ugyanez történt nemrég más sérült elvtársakkal is, miután a rohamrendőrség 2025. október 31-én, a tavaly egy robbanószerkezet kezelése közben elhunyt Kyriakos Xymitiris elvtárs emlékére tartott demonstráció végén brutális és indokolatlan támadást indított ellenük. Ebben az esetben a Vöröskereszt kórházának alkalmazottai megengedték az állambiztonsági tisztviselőknek, hogy lefényképezzék a súlyosan sérült személyek látleveleit, és így kettejük neve is szerepelt aznap összeállított ügyiratokban. Mi dolga van az állambiztonságnak a görög kórházakban, ahol az orvosi és ápolói személyzet a betegek gyógyulásáért dolgozik? A széles körben elterjedt társadalmi kannibalizmus és besúgás ellenére a szolidaritást kell előtérbe helyezni.
Amikor a provokációk szervezői „puccsal” vádolják az anarchistákat
Kezdve a közelmúltban, 2017-ben és 2018-ban a Műszaki Egyetemen történt anarchista megszállásokkal (egyetemfoglalásokkal), minden velük szemben felhozható kritikával együtt -nem utalunk a diktatúra utáni évtizedekben történt baloldali csoportok és „felháborodott polgárok”/fasiszták provokációira és támadásaira, az 1973-as felkeléstől az 1980-as és 1990-es évekbeli megszállásokig – a ΚΚΕ Panspoudastiki 8. számának „a EYP (Nemzeti Szolgálati Ügynökség) 350 provokátora és Roufogalis-Karagiannopoulos” című, elítélő cikkig.
A baloldali paraállam [ félállami, az állam támogatását élvező- a ford.] úgy tűnik, hogy a rezsim védelme érdekében újraéleszti hagyományos brutális módszereit. Ismét a régi jól bevált hazugság, a „provokátorok puccsáról ésmegszállásáról” szóló feljelentő publikációikkal a követőik nyájba terelésére.
Az ARAS osztagok a Mechanourgeio-épület előtt sorakoztak fel, miután a Műszaki Egyetem komplexumán belül együtt mozogtak a Strefi-dombot és az Exarcheia teret őrző rohamrendőrséggel, az összehangolt támadás után kiderült, hogy milyen terror uralkodik az eszméink és eseményeink felett, vagy amikor a fiatalok az állami felügyeletén kívül kapcsolatba lépnek egymással […]
A Mechanourgeio-épület elfoglalása megvalósult, dacolva a korral és a meddő világuk csendjével – mert a baloldal továbbra is hangosan hallgat a Műszaki Egyetem szabadságának elsorvasztása kapcsán, amíg a fasiszta egyetemi rektorok a Műszaki Egyetemet az engedelmesek számára panoptikummá, az üzleti élet számára „akadémiai szigetté” alakítják.
Egy egész napon át a Mechanourgeio épület történelmi helyszíne ismét aktivistákkal, diákokkal és látogatókkal telt meg, akik egyszerűen csak a történelmi helyszínen sétáltak. Anarchista mozgalmi tömeggyűlésekre került sor, és élő hívásban beszélgettek Dimitris Hatzivassileiadis politikai fogollyal a Politechnikum elfoglalásainak történetéről az 1990-es években. A tér újra megnyílt és életre kelt, mert az anarchisták mindenki előtt megnyitják a zárt tereket, azokat, amelyeket az állam (ebben az esetben az egyetemi hatóságok ) a kontrollált hozzáféréssel kizár a társadalomból, és amelyeket az állami biztonsági erők, mint az ARAS, a KNAT vagy a korábbi PASOK őrök (párt hadseregei) hevesen védnek. Nagyon jól tudjuk már a történelemből, hogy semmit sem lehet elnyerni küzdelem és „vérünk ontása” nélkül.
Nem fogunk visszavonulni, nem fogunk elmenni– szakítunk a fennálló renddel!
A november 16-án, vasárnap délben a Műszaki Egyetemen a MAH-épület előtt tartott hatalmas, elnyomásellenes gyűlés, amelyen az egész anarchista mozgalom összegyűlt, a Műszaki Egyetem három napjának emlékét gyalázó, mindenféle pártok által megfogalmazott szövegei és a történelmi küzdelemből való kiszorításuk ellen, bebizonyította, hogy az igazságot szabad lélekkel lehet elnyerni, és nem fasiszta hatalomgyakorlással. Ugyanezt bizonyította a november 17-i tüntetésen részt vevő hatalmas anarchista tömeg is, amelynek sokszínűsége – a gyerekektől a szülőkig és a szlidaritásukat kimutató támogatókig – megmutatta, hogy a szabadság teret ad mindenkinek, hogy beilleszkedjen és kifejezze magát az elnyomás és a fasizmus ellen.
A Műszaki Egyetem és Exarcheia, amelyek az ifjúság évtizedek óta tartó dühéből születtek, nem fogják megadni magukat a pártok csatlósainak, bármivel is próbálkoznak. Ők a lázadás és az államellenes mozgalom világához tartoztak és tartoznak, a pusztítás és újjáépítés világához, a gondolkodás, a szerveződés és a cselekvés autonómiájához.
Tudatosság, ellenállás és konfliktus a baloldali ellenforradalommal
Az állam ismét egyértelműen megmutatta, kik az informátorai. A világ anarchistái elleni háború a szabadság elleni háború. Nem számít, hány hatalmi gépezet, állami szervek, rendőrök, fasiszták, baloldali kollaboránsok, talpnyalók, kis tisztviselők, gengszterek vagy maffiózók támadnak ránk, az egyetlen utunk az ellenállás és a lázadás, a társadalmi felszabadulásért folytatott küzdelem.
Azért döntöttetek úgy, hogy olyan hevesen támadjátok azokat, akik társadalmi és politikai erőszakmentességet hirdetnek az állammal szemben, mint igazságos cselekedetet a jelenben, mert pontosan ti vagytok a korrupt hatalmi rendszer pillérei, amelybe be akartok kerülni, akár szavazatokkal, akár állásokkal és a hatalmon lévőkkel kötött alkukkal. Ezt véditek, mint „az állam meghosszabbított karja”, és így fog titeket a történelem megítélni és kezelni.
Az anarchista és általában a libertárius mozgalomnak szervezett ellenállási és konfliktuskezelési akciót kell kialakítania az felkelés-ellenes és ellenforradalmi baloldali elnyomás ellen, amelynek célja a rezsim szolgálata, az eltérő vélemények és cselekvések lecsillapítása a demokráciájukban, vagy pedig botokkal és gumibotokkal való felszámolása. A felülről ránk kényszerített mesterséges és hamis dichotómiák, amelyek gyakran reprodukálódnak a társadalmi alapokban, mindig hidegen és közömbösen hagytak minket.
A rendszerellenes küzdelem a Műszaki Egyetem szabad területétől a város minden kerületébe a gondnokok és urak, az uralkodók, a zsarnokok, az állam és a tőke ellen.
Az ARAS politikai megsemmisítése a diák-, és a szélesebb mozgalmon belül azonnali és elkerülhetetlen feladatnak tekinthető.
A hatalmi erőszaknak és fasiszta taktikáinak nincs helye a küzdelemben.
Szolidaritás, horizontális struktúra hierarchia nélkül, sokoldalú küzdelem minden eszközzel, egy szabad, egyenlőségre és szolidaritásra épülő világért.
A FASIZMUS NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGE ELLEN
SE FASIZMUS, SE DEMOKRÁCIA, LE AZ ÁLLAMMAL, ÉLJEN AZ ANARCHIA!
Anarchisták nyílt közgyűlése november 17-én (gyűlés)
2025. november
Az állam félelmét a műszaki egyetemen megnyilvánuló féktelen kollektív hatalomtól, mint történelmi konfliktusok színterétől, megerősíti a rektori hivatal és az Athéni Nemzeti Műszaki Egyetem igazgatási tanácsa által nemrég bejelentett döntés, amely szerint felülvizsgálják a 1973-as műszaki egyetemi felkelés megemlékezésének kereteit. A módszeres művelet után az állam a legitimitás garanciájaként avatkozik be, nyíltan demonstrálva az ARAS – mint annak élcsapata – együttműködését I. Hatzigeorgiou rektorral és az egész állami gépezettel.
*Mechanourgeio épület elfoglalása Szöveg 2025. november 16-án kihirdetve
Tekintettel a 1973-as, a tábornokok juntája ellen irányuló műszaki egyetemi felkelés háromnapos megemlékezésére, kollektív döntést hoztunk, hogy szimbolikus elfoglalást hajtunk végre a műszaki egyetem központi campusának egyik épületében. Hangsúlyozzuk a „szimbolikus” szót, hogy egyértelművé tegyük: a Műszaki Egyetem campusát, és különösen ezt a háromnapos időszakot, a állam intézményi engedményének tekintjük november 15-től november 17-ig. Csak akkor beszélhetünk földfoglalási projektről, amely kiszabadult a államizmus és a gazdasági-politikai intrikák szorításából, ha a területet megszabadítjuk a hatalom bilincseitől, és harci központtá alakítjuk, amely horizontálisan és határozatlan ideig szolgálja a társadalmi kezdeményezés igényeit, és ha az elfoglalást a meghatározott időben és helyen hajtjuk végre.
A Mechanourgeio épület elfoglalása (Mechanika Műhely) 23 évig tartott, ez volt a Műszaki Egyetem egyik legrégebbi megszállása (talán a legnagyobb alapterületű), és valóban az egyik legutóbbi, amelyet 2025. május 24-én evakuáltak. Évekig a felforgató eszmék, a nyitottság és a radikális ellenkultúra bástyája volt. Szolidaritáson alapult, számtalan önszerveződő szolidaritási koncerten keresztül, amelyek az anarchista és tágabb mozgalomhoz kapcsolódó különböző kérdésekkel foglalkoztak. Így a megszállt Mechanourgeio hozzájárult az anarchista mozgalom kortárs történetéhez, valamint az önszerveződő (főleg punk és rap) zenei szcénához. Ötvözte a zenét a lázadó zajjal, amely keretezte éjszakáinkat és felkavarta a város normális életét a hierarchia ellenes osztályharc „nagyvárosi ágyúinak” segítségével. Lendületet adott a szolidaritásnak és a szabad alkotásnak, összekötve a társadalom radikális részeit Athén központjában és egész Görögországban. Ez volt az önszerveződő sportcsapatok helyszíne – még mászófal is volt benne –, a horizontális kollektív találkozók és gyűlések helyszíne, valamint a kreatív kifejezés terepe a műszaki egyetemen (vagy máshol) tanuló egyének művészi vagy szakdolgozati munkáinak.
A felhívás:
(itt) Műszaki Egyetem 2025: I. Hatzigeorgiou rektor úgy döntött és elrendelte, hogy minden diákok által elfoglalt helyet kiürítsenek és megsemmisítsenek, vagy kávézókká és általában pénzt termelő helyekké alakítsanak át, mindig a „rend” céljából, ahogy ő szeret mondani. Számos rendőri razzia és letartóztatás történt. A „Kutatók estje” során tiltakozó diplomás hallgatókat „összeférhetetlen beszivárgóknak”, a küzdelemben részt vevő női hallgatókat pedig „A kísérőiknek” nevezi. A tér sterilizálása több tucat politikai graffiti eltávolításával több mint nyilvánvaló, és a fizikai és technikai eszközökkel, informátoroktól a video- és audiokamerákig terjedő, panoptikumszerű abszolút megfigyelés ma már mindennapos jelenség. A cél az egyetemi campus teljes sterilizálása és elidegenítése, az intézményen belüli minden szabad politikai véleménynyilvánítás felszámolása, valamint az intézmény átalakítása engedelmes emberek „boltjává”, a korrupció és az üzleti élet „akadémiai szigetévé”, és általában véve az engedelmes emberek “piacává”. Végül, az NTUA részvétele a Krétai Egyetemmel és G. Kontakis rektorral kötött együttműködési memorandum aláírásában nagyon fontosnak tekinthető, az Evangelismos Squat újjáépítésének építészeti tanulmányozására vonatkozó együttműködési memorandum aláírásával Heraklionban, Kréta szigetén – ahol elnyomás van, az NTUA mindig jelen van.
Tudjuk azonban, hogy a kollektív küzdelem virágozhat a nyílt csatatéren, a mindenki számára nyitott és hozzáférhető épületekben, élénk vitákban, a két különböző világ, a dominancia és a szabadság közötti nyílt konfliktusban. Az egyéni lázadástól a kollektív forradalmi cselekvésekig az állam és a hatalom teljes megsemmisítéséért. Amíg a dominancia barbárságát nem törjük meg teljesen, újra és újra számba vesszük veszteségeinket, lelkünkben és testünkben szenvedjük az állami erőszakot.
Hisszük, hogy a közvetlen cselekvés és az önszerveződő struktúrák összefonódása révén az állami és tőke erőszak igájából való teljes felszabadulás, az emberek közötti szolidaritás és egyenlőség kollektív lendületet adhat a teljes szakításhoz és a szervezett közösségi központok létrehozásához, egy új, szabad világ kialakításához.
Felhívjuk az anarchizmus és a küzdelem világát, hogy jelenlétükkel, szavaikkal, ötleteikkel, inspirációjukkal, kreativitásukkal, következetességükkel és cselekvésükkel támogassák a találkozót!
A sterilizált világuk csendje ellen!
Legyen felszabadult világunk tiltott terület a „királyok” és csatlósaik számára…
A 2025-ös nyílt megszállás
Mechanourgeio-épület
2025. november
