A interjú elolvasása előtt a feketelobogo.org fontosnak tartja leszögezni, hogy
az anarchisták nem támogatják egyetlen ország létrejöttét sem, mivel az „ország”-vagyis az állam fizikális térben való kiterjedése-, az állami elnyomás, az egyén és a közösség elnyomásának egyik legfontosabb eszköze. Tudjuk és hisszük, hogy a világ konfliktusainak legnagyobb része az államhatárok által „védett” erőforrások – legyenek azok emberi vagy természeti jellegűek – feletti uralom és totális ellenőrzés megszerzésére és fenntartására irányulnak, akkor is , ha ezeket az érdekeket a hatalommal rendelkezők megpróbálják elfedni.
A világ elnyomottjainak támogatása- legyenek bárhol- erkölcsi kötelességünk, akkor is, ha vannak, akik kisajátítják egy nép szabadságharcát puszta hatalomvágyból.
Az elnyomott népek szabadságharca mindig a hatalom elleni harc is egyben, folyjon az az úgynevezett Mexikóban, Szíriában, Szudánban, Peruban, Mianmarban, Dárfúrban vagy Izrael-Palesztinában.
Minden embernek és népnek joga van megvédeni magát az erőszakkal szemben, de ez nem jogosíthatja fel arra, hogy erre népirtással reagáljon.
Tisztában vagyunk a történelmi folyamatok bonyolultságával, de azt is látjuk, hogy az ezeket kísérő szörnyűségek – sokszor mesterségesen gerjesztett – indikátorai, a rasszizmus, a nacionalizmus és a vallási fanatizmus, pusztán csak eszközök azok kezében, akik képtelenek önös érdekeiktől és hatalomhoz való ragaszkodásuktól eltekinteni. Így van ez akkor is, ha ennek éppen az ellenkezőjéről próbálják meggyőzni azokat, akiknek az életével valójában mit sem törődnek.
A munkásosztály hazája a nagyvilág és testvérünk minden ember!
Az egyetlen harc, az osztályharc!
A Neue Züricher Zeitung interjút készített az egyik gázai Hamasz-ellenes aktivistával, Moumen al-Natour-ral Az interjú fordítását a KRAS-IWA szövege alapján közöljük.
A Gázába irányuló telefonhívás csak két óra késéssel sikerült, és a Whatsapp-kapcsolat még így is folyamatosan megszakadt. A palesztin ügyvéd, Moumen al-Natour az egyik legismertebb ellenzéki személyiség Gázában, aki már évek óta harcol a Hamasz ellen. 2019-ben részt vett a „We want to live” („Élni akarunk”) ellenzéki mozgalom szervezésében. Többször letartóztatták és, saját elmondása szerint, meg is kínozták. Beleegyezett, hogy menedékhelyéről, Gázából interjút adjon.
Mumen al-Natur ragaszkodott ahhoz, hogy saját tolmácsa fordítson, aki az Egyesült Államokból csatlakozott a beszélgetéshez. Nekünk is volt egy megbízható arabul beszélő emberünk a vonalban, aki hallgatta a körülbelül háromnegyed órás beszélgetést.
Kérdés: Moumen al-Natour úr, a média tele van hírekkel az éhínségről és a halálesetekről Gázában. Hogy vannak most, Ön és családja?
Válasz: Jelenleg a gázai házam romjai között élünk. Csak egy szoba maradt, ahol az egész családom, anyám, testvéreim és nővéreim élnek. Mivel a Hamasz üldöz, hamarosan máshová költözöm. A szükség óriási. A Hamasz csak tovább ront a helyzeten, mert emberei a segítség nagy részét ellopják, a velük kapcsolatban álló bandákkal és rablókkal együtt. A piacokon szinte az összes élelmiszer a teherautókból lopott.
Kérdés: Hogyan tudnak megélni ilyen körülmények között?
Válasz: Az ételt a „feketepiacon” vásároljuk. Hihetetlenül drága, néha 100–150 dollárt kell fizetni naponta csak a család legszükségesebb élelmiszereinek megvásárlására. Én magam nem megyek a piacra, mert a Hamasz keres. A vásárlást általában a bátyám csinálja, de ez nagyon veszélyes feladat. A Hamasz tagjai mindenhol ott vannak, a rablók is néha megtámadják az élelmiszert vásárló embereket. És folyamatosan fennáll a veszély, hogy az izraeli bombázás miatt meghalunk.
Kérdés: Európában szinte egyhangúlag az a vélemény, hogy mindenért Izrael a felelős. Ön hogyan látja ezt?
Válasz: Izrael és a Hamasz egyformán felelős. A Hamasz ellopja a lakosok élelmét: ez az egyetlen bevételi forrása. Izrael felelős azért, hogy Gázában nem hoztak létre humanitárius biztonsági zónát, ahol az emberek élelmiszerhez juthatnának vagy orvosi ellátást kaphatnának. Ezt a zónát harmadik félnek kellene felügyelnie – sem a Hamasz, sem Izrael. Ez lenne a kulcs a gázai emberek megmentéséhez. Ha Izrael már az elejétől gondoskodott volna róla, sokan életben maradtak volna. Ön is tudja, hogy a Hamasz élő pajzsként használja az embereket, feláldozva nőket és gyerekeket.
Kérdés: Nemrég tett közzé a Twitter-fiókján egy fotót két fiúról, akik ételt keresnek a szemétben.
Válasz: Az éhínség nagyon is valós, és veszélyes, mert az embereknek nincs pénzük drága ételre. Sokan éhen halnak. Egy doboz tej vagy tejpor vásárlása a „feketepiacon” 200 dollárba is kerülhet. Rengeteg videó mutatja be ezt a nyomort. Én is láttam a saját szememmel. Egy gyerek a földön ül, kezében egy zsák hulladék, abból eszik puszta kézzel, nem törődve azzal, hogy mit eszik.
Kérdés: Izrael az Egyesült Államokkal közösen segélyközpontokat hozott létre, amelyek azonban heves kritikának vannak kitéve. Az izraeli hadsereget azzal vádolják, hogy embereket lő. Ön járt ott?
Válasz: A helyzet ott nyilvánvalóan rendkívül kaotikus, az emberek tömegesen gyülekeznek, rablások történnek, mivel a Hamasz mindenhol ott van, ezért én magam nem merek odamenni. A segélyközpontok csak kissé javítottak az ellátáson, de ez csak nagyon nagyon keveseknek segít. Naponta legalább 400 teherautó lisztre lenne szükség, és helyi koordinátorokat kellene kinevezni, akik felügyelik az élelmiszerosztást.
Kérdés: Önt hallgatva, nem az a benyomásunk, hogy a Hamaszt legyőzték . Mennyire erős még ez a szervezet?
Válasz: Valószínűleg több mint 60%-át vesztette katonai személyzetének, de még mindig képes irányítani a lojális bandákat. Bosszút állnak a másként gondolkodókon és az őket kritizálókon. Eltörik a lábukat, megölik őket, vagy elviszik őket a város távoli részeibe.
Kérdés: Egyáltalán meg lehet különböztetni az utcán a Hamasz tagjait és a civileket?
Válasz: Nem. Ezért, ahogy már mondtam, az egyetlen megoldás egy biztonsági zóna létrehozása lenne, ahol minden belépő személyt ellenőriznek.
Kérdés: 2019-ben részt vett az „Élni akarunk” mozgalom létrehozásában, amely a Hamasz uralma ellen küzd és tüntetéseket szervez. Mi vezette Önt a politikába?
Válasz: Miután jogi diplomát szereztem, a Hamasz ajánlása nélkül nem tudtam munkát találni. Sem én, sem a családom soha nem voltunk a szerevezet támogatói. Az “Élni akarunk” mozgalom felhívás volt a Hamasznak, hogy inkább csökkentsék a magas adókat és teremtsenek szakmai lehetőségeket a fiatalok számára, mint hogy dicsőítsék a harcot és a halálkultuszt. De ahelyett, hogy tárgyaltak volna velünk, fegyverhez és erőszakhoz folyamodtak. Börtönbe vetettek, kihallgattak és megkínoztak. Ez egyértelművé tette nekem, hogy a Hamasz alatt semmiféle reform nem lehetséges.
Kérdés: Idén tavasszal Ön hasonló gondolkodású társaival ismét tiltakozott a Gázai övezetben a Hamasz ellen. Mennyire veszélyes ez, meg lehet halni ilyen tüntetéseken?
Válasz: Nagyon veszélyes. A Hamasz egy radikális totalitárius szervezet, amely erőszakkal és letartóztatásokkal szünteti meg a tüntetéseket. De nekünk vállalnunk kell ezt a kockázatot; fel kell emelnünk a hangunkat a világ minden táján, hogy elmondjuk nekik: Gáza nem a Hamasz. A Hamasz pedig nem Gáza.
Kérdés: Önök a kisebbség? Vagy ez csak látszat?
Válasz: Úgy gondolom, hogy jelenleg a lakosság többsége ellenzi a Hamaszt. Az emberek el akarják őket tüntetni. Az emberek látják, mit tett velük a Hamasz október 7-én. Nem hivatkozhatok közvélemény-kutatásokra, de megfigyeléseim szerint a szervezetet és harcosait a lakosság körülbelül 20%-a támogatja. Még azok is, akik október 7-e előtt támogatták, most arra szólítják fel őket, hogy adják meg magukat végre. Vissza akarnak térni a normális életbe.
Kérdés: Néhány napja az európai és arab országok a Hamaszt fegyverletételre szólították fel. Még Katar is követeli, amely fegyverezte és finanszírozta a őket.
Válasz: Remélem, hogy ez Katar valódi álláspontja. De lehet, hogy csak a média és a nyugati közvélemény megnyugtatására szolgál. Végül is ki fogadná be a Hamaszt, ki ad menedéket a cégeiknek, ki támogatja őket médiában, az Al-Dzsazírán? Katar! Ha a katariak komolyan gondolják, akkor tartóztassák le a Hamasz vezetőit és kobozzák el a vagyonukat. Adják oda ezt a pénzt a szenvedő népnek!
Kérdés: Azokat, akik úgy mint Ön, kritizálják a Hamasztt, ritkán hallani a nyugati médiában. Gyakran gyanúsítják Önt a palesztinok elárulásával. Hogyan magyarázza ezt?
Válasz: A Hamasz hatalmas befolyást szerzett a médiában. Támogatja az Al-Dzsazira nemzetközi csatorna, amelyet Katar ellenőriz, és amely a Hamasz barát hangon beszél. Mindenki, aki Gázában másképp gondolkodik, fél. Az olyan embereknek, mint én, ritkán van fórumuk. Ezért felszólítjuk a médiát, hogy legyen nyitott, és ne bízzon olyan médiumokban, mint az Al-Dzsazira.
Kérdés: Európában a palesztinok nagy szolidaritással találkoznak. Számos városban tüntetnek a „Szabad Palesztina”ért. Izraelt mindenhol elítélik. Mit gondol erről?
Válasz: Ezek a tüntetések egyáltalán nem segítenek a gázai lakosságnak. Személy szerint úgy látom, hogy ezek a tüntetések a Hamasznak segítenek, nem pedig a gázai lakosságnak. Láttam fotókon tüntetőket, akik úgy öltöztek, mint Abu Obeida (a Hamász képviselője). De soha nem láttam olyan tüntetőket, akik támogatták volna a humanitárius biztonsági övezet létrehozására irányuló követelésünket.
Kérdés: Lehetséges, hogy egy napon a palesztinok békében élhetnek majd Izrael mellett, mindazok után, ami történt?
Válasz: Meg vagyok róla győződve. Sokan hittek ebben október 7-éig is. Most a többségnek elege van a szenvedésből, a halálból és a gyűlöletből. Két lehetőség van: A Hamasz leteszi a fegyvert és kapitulál, vagy sürgősen létre kell hozni a semleges demilitarizált biztonsági zónákat, amelyeket nem fognak izraeli bombázások érinteni.
Kérdés: Mikor véget ér végre ez a háború?
Válasz: Ha a Hamasz nem kapitulál, vagy nem lesznek valódi biztonsági övezetek, akkor még évekig folytatódhat az öldöklés. Ezért olyan fontos, hogy a humanitárius város ötletére koncentráljunk. Az iskolában azt tanították nekünk, hogy ha megölünk egy zsidót, akkor a mennyországba jutunk. Azt mondták nekünk, hogy a zsidók az emberiség ellenségei, Isten ellenségei. Amikor idősebb lettem, rájöttem, hogy ez nem igaz, és hogy békében élhetünk. A tankönyveket meg lehet változtatni, és hiszem, hogy sok tanár és értelmiségi Gázában ugyanúgy gondolkodik, mint én.
