2025. augusztus 2-án Berlinben megrendezésre került a Konvulsismo #2 szolidaritási buli az ukrajnai Harkivban működő Assembly kollektíva támogatására. A politikai csoportként és médiumként működő kollektíva elítéli a kényszersorozást. Emellett beszámol az orosz invázió és megszállás, valamint az ukrán állam „nemzeti egység” nevében egyre erősödő elnyoása kapcsán zajló társadalmi küzdelmekről.
A Konvulsismo egy pártkollektíva, amely kísérleti/elektronikus zenei koncertek szervezésével támogatja a világ háborúellenes csoportjait az Európában növekvő remilitarizációval szemben. Első rendezvényük egy koncert volt, amelyen pénzt gyűjtöttek a New Profile számára, ez egy az izraeli katonai szolgálatot megtagadókat támogató hálózat, amelytől nemrég a német állam megvonta a támogatást.
Hónapokkal később a Konvulsismo #2 a „Good Night Imperial Pride” csoport (amely az úgynevezett „Solidarity Collectives” hálózathoz kapcsolódik) dezinformációs kampányának célpontjává vált. A buli előtt néhány nappal a közösségi médiában keringő szöveg szerint az ukrán Assembly csak látszólag anarchista és háborúellenes kollektíva, valójában az orosz megszálló erőkkel való együttműködés politikai céljával működik. Ez sok fellépő visszalépéséhez vezetett, ami miatt a Konvulsismo #2-nek néhány nap alatt meg kellett változtatnia a helyszínt és a fellépők nagy részét. Szerencsére a buli zökkenőmentesen lezajlott, az Assembly-vel szolidaritást vállaló elvtársak és zenész barátok támogatásával, a határozottan antimilitarista és internacionalista politikai álláspontnak megfelelően.
Íme a válaszunk a fenyegetésekkel, megfélemlítéssel és rágalmazással teli kampányra, amelyet ellenünk indítottak:
- Háborúk dúlnak szerte a világon. Az, amely az elmúlt három évben (és 2014 óta a Donbasszban) hivatalosan is egymás ellen fordította az orosz és az ukrán államot, és most az európai újrafegyverkezés katalizátoraként is szolgál. Az 1914-es általános mozgósítás óta a „szent unió” mindig a hatalom és az uralkodó osztályok fegyvere volt, hogy elfojtsák a népi lázadást és a saját zászlaja alatt egyesítsék az alárendelt osztályokat egy rivális nemzet ellen. Mi, a Konvulsismo, mint internacionalisták és antimilitaristák, nem vagyunk hajlandók támogatni ezt a halátáncot. Ahogyan a múltban támogattuk az izraeli katonai szolgálatot megtagadókat, most a harkivi (Ukrajna) székhelyű Assembly kollektíva számára gyűjtöttünk adományokat, akik fontos támogatói a dezertálás gyakorlatának és azoknak, akik a kényszersorozás ellen szervezik a mindennapi szolidaritást. A háború vérzivatarában mindig a dezertőrök oldalán állunk!
- Az Assembly ellen nevetséges, zavaros feltételezésekkel teli dezinformációs kampány indult, amelyben a csoportot oroszbarátnak bélyegzik. Aki követte politikai tevékenységüket és publikációikat, az tudja az igazságot: folyamatosan és következetesen bírálták az orosz inváziót. Sőt, a háború kitörésekor kezdeményezést indítottak a Harkiv régióban az orosz bombázások áldozatainak megsegítésére. Amihez azonban nemzetközi álláspontjuknak megfelelően nem hajlandók, az az, hogy csatlakozzanak az ukrán hadsereghez, hogy megvédjék az ukrán államot és annak uralkodó osztályát, vagy hogy támogassák a katonai gépezet saját népével szemben folytatott gyilkos politikáját. Ezzel egyidejűleg mindig is támogatták és szorgalmazták a dezertálást, a lázadást és a háborús erőfeszítések elleni felkeléseket Oroszországban!, Fehéroroszországban!, valamint Kelet-Ukrajna és a Krím megszállt területein.
- Azzal az állítással kapcsolatban, hogy az igazi antimilitarizmus fegyverrel a kézben és a frontvonalon gyakorolható (ami egy orwelli diktatúra állítása lehet csak), és az államot megállás nélkül ágyútöltelékkel kell ellátni: ami már a konfliktus kezdetén is alig tartható álláspont volt, és hogy az anarchistának nevezett brigádokat feltétel nélkül kell támogatni, annak ellenére, hogy azok már régóta az ukrán reguláris hadsereg alárendeltjei, egyértelműen ellentmond a konkrét helyzetnek. A német baloldal vagy anarchisták egy részének konszenzusosnak tűnő véleményével ellentétben mi is hangsúlyozni szeretnénk, hogy az anarchisták, és tágabb értelemben az antiautoritáriusok és forradalmárok Ukrajnában nem homogén csoportot alkotnak. Az úgynevezett antiautoritárius brigádok, a „Good Night Imperial Pride”, a „Solidarity Collectives” és más csoportok imázsára támaszkodva megpróbálják láthatatlanná tenni a háborúellenes kezdeményezéseket. Ezzel az ukrán állam malmára hajtják a vizet, és ezeket a kezdeményezéseket oroszbarátnak állítják be, pedig az Assembly és más internacionalisták a frontvonal mindkét oldalán támogatják a dezertőröket.
- Amialatt ezek a csoportok a hazafias „anarchizmust” hirdetik, az az állam, amelyért ölnek és halnak, háborút folytat a saját lakossága ellen is! A konfliktus kezdete óta az állítólagos nemzeti egységet kényszersorozási kampányokkal erőszakolják ki. Ennek oka, hogy mind Oroszországban, mind Ukrajnában egyre nehezebb önkénteseket találni a mészárláshoz. A dezertálás mára tömegjelenséggé vált: az ukrán és az orosz munkásosztály jól tudja, hogy ebben a háborúban semmit sem nyerhet. A szoliparti előtti estén, a kijárási tilalom ellenére, több száz tüntető gyűlt össze Vinnicja városában, hogy követeljék a katonai toborzóirodák által őrizetbe vett férfiak szabadon bocsátását. A tüntetők betörtek egy stadionba, ahol a katonai szolgálat elől menekülteket tartották fogva, de könnygázzal és letartóztatásokkal fogadták őket. Az Assembly egyike azon kevés anarchista médiának, amely beszámol a felkelésekről, lázadásokról és sztrájkokról, amelyek a kényszersorozás ellen zajlanak, miközben az ukrán állam egyre kevésbé képes rá, hogy meggyőzze lakosságát a háborús erőfeszítésekhez való csatlakozásról.
- Ez a hátborzongató forgatókönyv a gyorsuló militarizáció eredménye és egyben motorja is, különösen Európában. A kapitalizmus mély válságának és a rivális hatalmak közötti konfliktusok eszkalálódásának hátterében a háborús halálipar az egyetlen kilátás, amit ez a világ kínál. Németországban ez nemcsak a kötelező katonai szolgálat újbóli bevezetéséről szóló vitában tükröződik, hanem mindenekelőtt a katonai kiadások növelésében (szemben a szociális szolgáltatások és az oktatás költségvetésének csökkentésével – ami a militarizált és általános megszorítások egyik formája). Európa-szerte ez az erőszak eszkalációja a nemzeti határok megerősítésében, valamint a bevándorlók elleni ellenségeskedésben és a kisebbségek, különösen az arabok és a muszlimok rasszista üldözésében is megnyilvánul.
- Ilyen körülmények között sem a Nyugat – „demokratikus” mivoltára hivatkozva történő-, támogatása, sem az orosz vagy bármely más rezsim támogatása azzal az indokkal, hogy ellenzi az amerikai imperializmust, nem lehet megoldás számunkra. Az Európában folyó háború közepette álláspontunk az, hogy fokoznunk kell a szolidaritást – például az ukrán internacionalistákkal, mint például az Assembly kollektíva – és a küzdelmeket ott, ahol vagyunk, különösen akkor, ha az államok, amelyekben élünk, közvetlenül vagy közvetve részt vesznek a katonai konfliktusban. Ez nem azt jelenti, hogy az egyik vagy a másik oldalt támogatjuk – ez a mindenféle nacionalisták feladata, legyenek azok anarchisták, baloldaliak vagy jobboldaliak. Itt és most van szó, hogy harcba kell szállnunk a halálipar ellen, azok ellen, akik profitálnak belőle, és az ellen a világ ellen, amely ezt előállítja!
Szolidaritás a dezertőrökkel a font mindkét oldalán!
Szabadságot minden bebörtönzött szolgálatmegtagadónak!
Minden háború, a halálipar és haszonlesői ellen!
Az életért, amiért érdemes élni!
Konvulsismo & barátaik, August 2025, Berlin.
