Nyilatkozat a Santiago de Chile-i Egyetemen történt direkt akciónkról

Santiago, fekete május, 2025

Nyilatkozat a Santiago de Chile-i Egyetemen végrehajtott dirket akcióról.

„… Úgy gondolom, hogy az ember méltósága az első, nem szabad feladni az elveinket, ki kell állni az igazunkért, nem számít, mennyire próbálnak elnyomni minket , a beteg erőszakkal (szerintem van egészséges erőszak is), büntetésekkel, röviden: mindennel, ha alkalmazkodunk, hallgatunk, feladjuk és kételkedünk, akkor kiirtanak minket… Az eszmék cselekvés nélkül értéktelenek, elméleti szarságok, ezért eszme és cselekvés egy és ugyanaz.”- Mauricio Morales aka Punky Mauri

2009. május 22-ének kora reggelén, Maurcio Morales ( Punky Mauri), anarchista elvtársunk harcban elesett, amikor a chilei csendőr- iskolában elhelyezett robbanószerkezet előre megtervezett robbanása következtében életét vesztette.

Azonosulva vele, emlékezünk életére és elkötelezettségére, ami összhangban volt az eszméivel, aki közösségi tereket, könyvtárakat, szociális központokat, műhelyeket, gyermekprogramokat és médiát hozott létre.

Emlékezünk bátorságára, hősiességére és elszántságára is, amellyel merte megtámadni a börtönőröket, vállalva minden kockázatot és következményt, amit ennek a rendszernek a tagadása maga után von.

A bombák tovább robbannak,

a lövések tovább dörrennek,

mi továbbra is a rémálmuk és örökös fejfájásuk vagyunk…

Még ha üldöznek is minket…

Mi továbbra is támadunk.

Az akciónkról:

Délután, anarchista csoportként betörtünk az egyetem mindennapi életébe, hogy megakadályozzuk a forgalmat és szembeszálljunk az undorító rendőrséggel, Mauricio elvtársunk emlékére.

Az akcióhoz számos gumiabroncsot és különböző típusú miguelitót (szögeket) vittünk magunkkal.

Számos gyújtóbombát és robbanószerkezetet is vittünk.

Dirket akciónk során a cselekvésben beavatkozni merészkedő „ tiszetsséges polgári hősök” fizikai és verbális támadásnak estek áldozatul, például egy taxisofőr, aki megpróbálta áttörni a barikádot , miguelitót kapott a kerekei alá. Ugyanez a sors érte azokat is, akik figyelmeztettek minket, hogy felvételeket készítenek rólunk és néhány méterre a helyszíntől szégyentelenül sértegették a bajtársakat.

A „tisztességes” polgárok, a „rend”, a „biztonság” és a „törvény” szerelmesei tudják meg, hogy azokat, akik az utunkba állnak és rendőrként viselkednek, ugyanazzal a gyűlölettel fogjuk kezelni, mint a rendőröket.

A több háztömbnyire távolságból látható füstfelhőn keresztül megérkezett a C.O.P. , a csendőrök konvoja, amit Molotov-koktélok és tűzijátékok szakaszos támadása fogadott.

Miután az egyik autó sofőrje kétségbeesett manőverrel gázt adott, hogy elgázolja egy társunkat szintén miguelitókat kapott a kerekei alá, ez az akció végéig használhatatlanná tette autóját.

Egy rövid és villámgyors összecsapás után láthatóvá vált, hogy a vízágyú (guanaco) mögött egy nagy csendőr-csoport gyűlt össze hidegvágókkal a kezükben, készen a behatolásra.

Elhatároztuk, hogy amig lehet, kitartunk.

Nem kellett sokáig várni a támadásra: könnygázzal, vízzel és paprika spray-vel rohantak az egyetem kapuja felé, ahol a megfelelő módon fogadtuk őket, kövekkel és Molotov-koktélokkal, hogy minél jobban késleltessük a behatolásukat.

Láttunk titeket, szemtől szemben, taposva, kiabálva, sértegetve, futva, egymásba kapaszkodva, hogy ne essetek el, pajzsaitok és ruháitok lángokban!

Nem jártatok sikerrel!

Amikor az utolsó koktélt is elhasználtuk, gyorsan visszavonultunk a helyszínről, anélkül, hogy elkaptak volna minket.