Kísértet járja be Európát, a militarizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet bűvöletében korunk Európájának minden hatalma: a NATO és az EU, Putyin és Orbán, brüsszeli bürokraták és a német Rheinmetall.
Akad-e olyan kormány, amely ne támogatná a védelminek nevezett katonai kiadások növelését, akad-e ellenzéki párt, amely ne állna be a militarizmus szekértolói közé, nevezze magát jobboldalinak vagy liberálisnak?
Ebből a tényből két dolog következik.
A militarizmus immár az összes európai országban fenyegető veszéllyé vált.
Legfőbb ideje, hogy az antimilitaristák határozottan kiálljanak, és nemet mondjanak a militarizmus ideológiájára és gépezetére, hogy lerántsák a leplet a kormányok, nemzetközi szervezetek és katonai komplexumok militarista törekvéseiről, és hogy a háború és a fegyverkezés tébolyával a társadalmi forradalmat és a forradalmi defetizmust állítsák szembe.
Az utóbbi években világunkra ismét a háborúk árnya borult. Hogy csak két aktuális és mindenki által jól ismert példát említsek:
Az ukrajnai háborúban 2022 februárja óta a mindkét oldalon elesettek száma több százezerre tehető, a sebesülteké pedig elérheti akár az egymillió főt is. Az Ukrajnát elhagyni kényszerülő menekültek lélekszáma 7 millió körül mozog.
Mindeközben a gázai háború és népirtás során április elejéig több mint 50 ezren vesztették életüket, akiknek 80%-a civil, egyharmada gyerek volt. Az izraeli erők által újságírók és humanitárius missziót ellátó személyek ellen elkövetett gyilkosságok mára példátlan méretet öltöttek.
Ezek a fegyveres konfliktusok óriási szárnyakat adtak a haditechnikai kutatásoknak és fejlesztéseknek, a hadiipari termelésnek és az újonnan kikísérletezett technológiák élesben való kipróbálásának. Drónok és robotok, vegyi fegyverek és egy nukleáris háború rémálma sejlik fel a frontokon.
Ráadásul nem látszik egyértelműen, hogy bármelyik említett konfliktus rövid időn belül véget érne.
Mindennek sokrétű hatásait – habár Magyarország nem áll hadban senkivel – mi is egyre inkább a bőrünkön érezzük: növekvő védelmi kiadások és demagóg propaganda az egyik oldalon, növekvő infláció és deficit a másikon. A magyar kormány tárt karokkal várja és keblére öleli az olyan háborús agresszorokat, mint Putyin és a Nemzetközi Büntetőbíróság által elítélt háborús bűnös Netanjahu, miközben szüntelenül békeszeretetről és hazafiságról papol, békemenetet szervez és túlárazott nemzeti konzultációkat indít. Orbán krokodilkönnyei olyan vértengerbe hullanak, amiért saját legfőbb szövetségesei a fő felelősek.
De hiba volna azt gondolni, hogy mindaz, ami ma nálunk történik, pusztán e háborús konfliktusok következménye, hogy Magyarország csupán külső körülmények szorításában kénytelen azt tenni, amit tesz. Valójában a militarizáció folyamata már korábban kezdetét vette, igaz, a mostani események kellő okot és ürügyet teremtettek a kormány számára ahhoz, hogy továbbra is fenntartva a rendeleti kormányzást, tovább hízlalja a militarizmus gépezetét.
Az elmúlt 10 évben a NATO-tagállamok védelmi kiadásai több mint hatszorosára nőttek, és ezzel rekord értéket értek el. A szóban forgó időszakban az EU-s tagállamok közül Magyarország a 2. legdinamikusabb növekedést hajtotta végre e téren, GDP-arányos honvédelmi kiadásait a 2014-es 0,6%-ról 2023-ra a NATO által elvárt 2%-os érték fölé emelve. Ettől fogva Magyarország folyamatosan a kötelező kvótán felül teljesít, miközben a NATO-tagállamok negyede ennél kevesebbet fordít ilyen célokra. Csak hogy tudjátok, mire költik többek között a ti adótokat is: az elfogadott költségvetés értelmében a Honvédelmi Minisztérium idén több mint 1939 milliárd forintot fog kapni az államkasszából.
De a háború hiénáinak semmi sem elég: a NATO-főtitkár, Mark Rutte kijelentette, hogy minden tagállamnak 3% fölé kellene növelnie a GDP-arányos hozzájárulását a védelmi kiadásokhoz, Trump pedig elérendő célként egyenesen 5%-ról beszélt… Hogy ez számunkra mit jelent, azt mindannyian tudjuk: az állami szociális kiadások lefaragását, adóemeléseket, az ország adósságállományának növelését. Mindezt egy olyan időszakban, amikor a megélhetési költségek soha nem látott mértékű növekedésének lehetünk tanúi!
És hogy konkrétan mire kell ez a rengeteg pénz? Már közvetlen a Fidesz 2010-es hatalomra jutását követően is több katonai fegyverrendelésre került sor, mint az azt megelőző teljes évtizedben. 2017-ben aztán tízéves, átfogó haderőfejlesztési programot hirdettek, melynek eredményeképp 2018-tól az állam turbófokozatra kapcsolt, lőfegyverek, légi és szárazföldi katonai járművek széles palettáját vásárolva vagy rendelve meg. Egyedül 2020-ban – minden korábbi értéket túlszárnyalva – több mint 400 külföldi katonai rendelés leadására került sor, főleg német Lynx gyalogsági harcjárművekre és Gripenekhez tartozó amerikai közép-hatótávolságú rakétákra vonatkozóan.
A külföldi vásárlások mellett dübörögnek a hazai hadiipari beruházások is, melyek részben magyar vállalatok, részben Európa legnagyobb fegyvergyártója, a német Rheinmetall jóvoltából valósultak és valósulnak meg folyamatosan az ország legalább minden 3. megyéjében: Zalaegerszegen, Kiskunfélegyházán, Gyulán, Kaposváron, Várpalotán, Nyírteleken stb.
A székesfehérvári NATO-parancsnokság megerősítését szintén prioritásként jelölte meg a honvédelmi miniszter, az ország támaszpontjain pedig folyamatosak a NATO-csapatmozgások és hadgyakorlatok.
A honvédség 2010-es években 30 ezer fő körül mozgó állományát az új évtizedben jelentősen megnövelték, és a toborzási kampány és a katonaság népszerűsítése azóta is gőzerővel zajlik: internetes hirdetések és köztereinken elhelyezett plakátok formájában, különféle ünnepségeken és nyílt napokon megrendezett parádék keretében, vagy épp a főiskolai és egyetemi campusokon. A jelentkezőknek jó fizetést, egyéb anyagi juttatásokat és kedvezményeket ígérnek, a katonáskodást és a háborúsdit menő és férfias tevékenységként mutatva be, ami csupa móka és kacagás, és amely természetesen csakis a haza és a nemzet üdvét szolgálhatja. Hogy mindez mennyire nem így van, azt már az a márciusban történt baleset is szemléletesen bizonyítja, aminek következtében egy kormánytisztviselőnek, aki felsőbb nyomásra sokadmagával együtt éles kézigránáttal végrehajtott dobógyakorlaton kellett, hogy részt vegyen, mindkét keze felrobbant.
És ha mindez nem lenne elég, a militarizmus egyre inkább beszivárog az oktatási rendszerbe is. A heti ötórás testnevelés oktatás bevezetését anno már sokan rossz ómennek tekintették. Azóta létezik már honvédelmi alapismeretek tantárgy, amiből érettségizni is lehet. Nem rég lehetővé tették, hogy az 55 év feletti katonákat iskolai tanárokká képezzék át, tovább súlyosbítva ezzel a közoktatás válságát, egyszersmind erősítve a militarista szellemet az iskolákban. És hogy a militarista agymosás teljes legyen, a gyerekeknek honvédelmi táborokat szerveznek, ami a masszív állami támogatásoknak hála, jelenleg a hazai táboroztatás egyik legolcsóbb formájának számít.
Mindeközben leplezetlenül folyik a politikai kommunikáció militarizációja: elég csak Orbán háborús kifejezések tömkelegétől szennyes retorikáját megnézni. A háborús veszéllyel riogatás az általános félelemkeltés légkörét teremti meg, amely már korábbi választási győzelmük megszerzésében is szerepet játszott, és egyúttal hatékony fegyvert jelent politikai ellenfeleik besározására, ellehetetlenítésére. Hiszen, ha a kormány háborúellenes, az ő politikáját bírálók ugyebár csakis háborúpártiak lehetnek.
Az efféle szómágia közvetlen hasznán túl hosszú távú stratégiai célokat is szolgál: észrevétlenül hozzászoktatja a társadalmat a háborús helyzethez, normalizálva ezzel a háború kultúráját és megteremtve egy orwelli ihletésű újbeszélt, ahol „a háború béke” formula egyre inkább mindennapossá és elfogadottá válik.
Elég a militarizmus szekértolóinak képmutató színjátékából és ármánykodásából!
Elég a militarista propagandából, a közbeszéd és az oktatás militarizációjából!
Elég a katonai kiadások fokozásából, az újabb hadiipari beruházásokból és fegyvervásárlásokból!
És végül elég a hamis dilemmákból: Oroszország vagy a NATO, Putyin vagy Zelenszkij… Fel kell, hogy ismerjük: ellenségeink nem az elit által teremtett frontvonalak túloldalán vannak. Ellenkezőleg! Éppen ez a gazdasági, politikai és katonai elit az, amely számunkra a valódi ellenséget jelenti: katonai szövetségi rendszerek és háborús kormányok, fegyvergyárosok és hadi beszállítók, hadügyminiszterek és tábornokaik – a militarizmus gerjesztői, az apokalipszis valódi lovasai. Ahhoz, hogy békében és valódi biztonságban élhessünk, tőlük kell megszabadulnunk!
Egyszóval, az antimilitaristák mindenütt támogatnak a fennálló társadalmi és politikai állapotokkal szembeforduló minden forradalmi mozgalmat. Támogatjuk továbbá a katonai szolgálatmegtagadókat és a frontot elhagyó dezertőröket, a háború ellen tüntető és sztrájkoló munkásokat és diákokat, a katonai hadműveletek és a hadiipari termelés szabotőreit, a háborús bűnöket és más borzalmakat feltáró vagy kiszivárogtató újságírók és hackerek tevékenységét.
Egy embert, egy fillért se a militarizmus gépezetének!
Békét a kunyhóknak, háborút a palotáknak! Háború helyett osztályharcot!
Világ antimilitaristái egyesüljetek!
