2024 decemberében egyes médiaoldalak arról számoltak be, hogy egy kölyökmacskájával menekülő ukrán férfira találtak a romániai hegyekben, aki Ukrajna felől lépte át a határt. (https://apnews.com/video/vladislav-duda-romania-ukraine-war-and-unrest-…). A menekülés okait nem említették. A Csehszlovák Anarchista Szövetség (ČAS) felvette vele a kapcsolatot, hogy interjút készítsen vele.
Interjú egy háborús ellenállóval, aki ahelyett, hogy harcolt volna, inkább a román hegyeken át menekült Ukrajnából.
Az elején szeretnénk jó egészséget kívánni, és reméljük, hogy Te és a cicád is jól vagytok. Bemutatkoznál olvasóinknak?
Köszönjük szépen. A nevem Vladislav Duda és 28 éves vagyok. Ügyvéd vagyok, de nagyon hamar rájöttem, hogy ez a pálya arra való, hogy kenőpénzt fogadjak el, nem pedig arra, hogy az emberi- és szabadságjogokat védjem.
Egy Bucsa melletti kis faluból származom, a Kijevi Régióból. Ismeretlen okokból az ukrán média azt írja az anyagaiban, hogy Harkivból származom, de ez nem igaz. A 2022-24-es években civil újságírással foglalkoztam. Számos anyagot publikáltam az emberi jogok megsértéséről az ukrán államhatalom bűnüldözési és igazságszolgáltatási rendszerében. Sajnos a cenzúra miatt nem sok anyagot publikáltak a katonai szférában elkövetett emberi jogi jogsértésekről.
Az Te bátor szökésed felkeltette a nemzetközi média figyelmét, de a cseh média hallgatott, mert ez nem illik bele a háborús propagandájukba. Mesélj nekünk a hegyeken való átkelésről Romániába.
Eredetileg az volt a tervem, hogy 2024 májusában kelek át a Máramaros-hegységen. De a zakarpatszki Rákivba tartó vonaton a határőrök ellenőrzést tartottak, ezért úgy döntöttem, hogy leugrom a vonatról. Sajnos a vonat még mindig elég gyorsan haladt, és megsérült a fejem. Miután összevarrták a fejemet, két hónapot töltöttem egy rahivi szállodában, és ambulánsan kezeltek. Július 28-án, amikor egy szupermarketből jöttem ki, rámtámadott a helyi rendőrőrs egyik tisztje. Akaratom ellenére a hadsereg rakivi behívóközpontjába vitt. Ott egész nap egy ketrecben tartottak fogva, és fegyveresek őriztek, annak ellenére, hogy a papírjaim igazolták, hogy alkalmatlan vagyok a katonai szolgálatra, mivel gyermekkorom óta ADHD-ban és kényszerbetegségben szenvedek. De miután a barátaim elkezdték felhívni a figyelmet a kezelésemre, elengedtek. Ezt követően egy bíró utasította az államügyészt, hogy indítson büntetőeljárást a tisztek és az engem jogtalanul bebörtönző emberek ellen. A katonai ügyész azonban leállította ezt az eljárást, amit az elkövetők nyilatkozataival indokolt, akik azt állították, hogy önként voltam őrizetben. Az ügyet kivizsgáló ügyész, Andrej Szokolov hivatalosan kijelentette, hogy nem rendelkezem újságírói státusszal. Később a bíró elutasította, hogy ezt a körülményt elegendőnek ismerje el ahhoz, hogy az ügyész felfüggessze a nyomozást.
A határhoz vezető hegyvidéki szakasz szigorú őrzése miatt a tél kezdetéig Rákivban kellett maradnom. Végül 2024. november 28-án, amikor már csak kis létszámú határőrség tartózkodott a hegyekben, végre megkezdhettem az átkelést. A rossz idő ellenére két másik férfival találkoztam a hegyekben, akik megpróbáltak átkelni a határon. És december 6-án, miután több mint 40 kilométert tettünk meg a havas hegyi ösvényeken ( a hó 50 cm-től 140 cm-ig változó mélységű volt), átléptük az ukrán-román határt. Sajnos a román oldalon az ereszkedés során a lejtő több mint 45 fokos, és beleestünk a folyóba. Engem a román mentőcsapat húzott ki.
Miért a Kárpátokon való átkelést választottad a romániai meneküléshez? Ott eddig legalább 16 ember halt meg. Milyen lehetőségek vannak arra, hogy az ember kijusson Ukrajnából, és elkerülje a besorozásáát a hadseregbe? Mit tanácsolsz más menekülni próbáló embereknek?
Ukrajnában annak az embernek az élete, aki nem az állami apparátus alkalmazottja, vagy nem fizet azoknak, akik behívják a hadseregbe, semmit sem ér. Az én álláspontom egyszerű – inkább a szabadságomért halok meg, mint a korrupt bürokraták érdekeiért.
Ukrajnából nem sok lehetőség van a menekülésre. A férfiak általában vagy átúsznak a Tiszán vagy a Dnyeszteren, vagy több hétig gyalogolnak a hegyeken át Romániába. A magyarországi és szlovákiai határokat szigorúan őrzik, Lengyelország pedig a menekültek jogairól szóló genfi egyezmény előírásait megszegve visszaadja a férfiakat az ukrán biztonsági szolgálatoknak.
Azt tanácsolnám azoknak, akik a nyomdokaimba akarnak lépni, hogy – ne féljenek az állami bürokratáktól, és az első adandó alkalommal hagyják el Ukrajnát. Jobb, ha a hatóságok és a hozzájuk hűséges emberek szemében gyávának tartanak, de életben maradsz, mint ha háborús hős vagy, de életed vagy a testi épséged veszíted, miközben az orosz és az ukrán hatóságok hasznot húznak a háborúból.
Egy embercsempész segítségével megszökni több mint 100 000 CZK-ba ( 1.500.000 ft) kerülhet, ami olyan sok pénz, amit egy egyszerű dolgozó ember Ukrajnában nem engedhet meg magának, igaz? Gondolkoztál ezen a lehetőségen?
Ukrajnában az embercsempész segítségével történő szökés 1000-15 000 USD-ba kerül. De semmi garancia nincs arra, hogy a csempész nem a titkosszolgálatok beépített alkalmazottja, aki csak az utolsó megtakarításodat veszi el, majd megfelelő kiképzés nélkül katonai szolgálatra kényszerít, hogy az orosz hadsereggel vívott első csatában meghalj.
Tudok olyan példáról, amikor a titkosszolgálat olyan szervezkedéseket szervezett, ahol pénzért kíséretet ajánlottak a határra. Később, miután megkapták a pénzt, az ukrán határőrség által felállított csapdába vezették az embereket. A határőrség ezután átadta a férfiakat a hadsereg toborzóközpontjának, amely hamisított orvosi jelentések alapján a férfiak 99%-át egészségügyi korlátaik ellenére katonai szolgálatra alkalmasnak nyilvánította, és háborúba küldte őket. Ezen információk ismeretében nem gondoltam az embercsempészekkel való szökés lehetőségére, hanem kidolgoztam a saját szökési tervemet Ukrajnából.
Térjünk vissza a szökésed előtti időkre. Miért döntöttél úgy, hogy megszöksz Ukrajnából? Fel tudnád vázolni az okokat, hogy miért nem akartál harcolni?
2014 óta, a Majdan óta aktívan felszólalok az emberi jogok és szabadságjogok ukrán hatóságok általi megsértése ellen. Ukrajnában mindenkit üldöznek, aki szembe mer szállni a hatóságokkal. Az ukrán különleges szolgálat megfigyeli és üldözi azokat, akik nem értenek egyet a titkosszolgálat visszaéléseivel és kínzási módszereivel. Engem a biztonsági szolgálat és a kegyenceik 10 éven keresztül terrorizáltak. Büntetőügyeket kreálnak, rombolják az emberek jóhírét, és megpróbálják megtörni azoknak a morálját, akik a bűnöző rendszer ellen harcolnak. Elegem lett abból, hogy az ukrán hatalmi struktúrák célpontja vagyok, ezért úgy döntöttem, elhagyom az országot. Szeretem a helyet , ahol élek, de megvetem ezt a bűnöző hatalmi rendszert. Pacifista és anarchista nézeteket vallok, és ezért elfogadhatatlan számomra, hogy fegyvert ragadjak és részt vegyek bármilyen katonai akcióban. Nem akarok meghalni korrupt tisztviselők érdekeiért, akik a háború végeztével az egyszerű emberektől ellopott pénzzel majd elmenekülnek az országból.
Te Bucsa környékéről származol, amelyet a médiában sokat emlegettek az orosz hadsereg háborús bűneivel kapcsolatban. Mi történt ott? Hogyan birkóznak meg az emberek az utóhatásokkal?
Nem követem a híreket, de hallottam arról, hogy Ramzan Kadirov katonái nagy számban öltek meg civileket. Tudomásom szerint az orosz katonák nem vettek részt a lakosság tömeges kivégzésében. Azt a csecsen különleges erők tagjai tették. De az is lehet, hogy tévedek. Bucsában az emberek többsége még mindig oroszul beszél, de vannak, akik ragaszkodnak az ukrán nyelv használatához. Harkivban a lakosság 99%-a csak oroszul beszél, Kijevben pedig minden köztisztviselő, beleértve az elnök, Vlagyimir Zelenszkij hivatalában dolgozókat is, oroszul kommunikál. Az ukrán nyelvet csak hivatalos rendezvényeken használják, ezért különös az orosz nyelvvel szembeni gyűlölethullám, amelyet a médián keresztül terjesztenek. Az ukrán nyelvet csak a nyugati részeken használják, mert a nyugati régiók lakosainak ez az anyanyelve. Keleten és Kijevben a legtöbben az orosz nyelvet használják.
Milyen a hangulat a lakosság körében, és milyen a viszonyuk a hadsereghez? A dezertálás, a szökések és a behívók elkerülése egyre gyakoribb, mi ennek az oka? Miért nem akarnak az emberek harcolni?
A legtöbb esetben az emberek támogatják a háborút és a mozgósítást, ha az nem érinti személyesen őket vagy a hozzájuk közel álló embereket. Az igazi hazafiak már harcolnak vagy meghaltak. Általában az emberek pozitívan viszonyulnak a hadsereghez, de utálják a hadsereg sorozószemélyzetét, akik a háborúba kényszerítik az embereket. A szökevények és dezertőrök többsége- a konfliktus mindkét oldalán-, nem akar meghalni a korrupt hatóságok érdekeiért. A hivatalnokok gyermekei nem vesznek részt a katonai műveletekben, de a legtöbbjük formálisan a hadsereg listáján szerepel, vagy csak „papíron” vesznek részt. A valóságban azonban a határok nyitva állnak előttük, és az állami költségvetésből ellopott pénzt külföldön költik el. Az ukrajnai korrupció elleni háború csak a nemzetközi közösségnek szóló színjáték. A valóságban a legtöbb korrupt tisztviselő szabadon és büntetlen marad. Az emberek nem akarnak harcolni ezek intézmények alatt.
Szerinted van remény a harcok befejezésére és a békés megoldásra? Milyen forgatókönyv lehet reális?
Amíg mindkét háborús állam nem lop el minden lehetséges pénzt az adófizetők költségvetéséből, és nem szerzi meg a háborúból a legnagyobb anyagi hasznot – addig a harcoknak nem lesz vége. A napon, amikor mindkét hadviselő fél kifogy az anyagi forrásokból, a háború még aznap véget ér. Ne felejtsük el, hogy minden háború egy tárgyalóasztalnál ér véget.
Mit gondolnak a barátaid, és a családod a menekülésedről?
Ukrajnában nincsenek barátaim az ukrán biztonsági erők üldözése miatt. Kitaszítottakat csinálnak azokból az emberekből, akik az igazságért és az emberi jogokért harcolnak azzal, hogy rágalmakat terjesztenek rólunk, és arra kényszerítik a többi embert, hogy ne kommunikáljanak velünk. Édesanyám támogatja a döntésemet. De a családom többi tagjával nem kommunikálok, mert kapcsolatban állnak a biztonsági szolgálattal. Sőt, apám, Andrij Duda, majdnem börtönbe juttatott egy koholt vád alapján, a rokonai között vannak a Biztonsági Szolgálat tagjai is.
Milyen az életed emigránsként? Félsz az ukrán titkosszolgálattól? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Itt, ahol jelenleg vagyok, biztonságban érzem magam. Nem félek a titkosszolgálattól, sokszor kerültem már élet-halál közeli helyzetbe, és ezek a helyzetek csak megerősítették a morálomat. Nem titkolom a helyzetemet, a személyes adataimat vagy azt, hogy hogyan nézek ki. Elképzelhető, hogy az ukrán titkosszolgálat megpróbál megölni vagy visszaszállítani Ukrajnába, mert már kaptam fenyegetéseket a biztonsági szolgálathoz közel álló emberektől. Ez azonban semmilyen módon nem befolyásolhatja a világnézetemet, és nem kényszeríthet arra, hogy ne higgyek benne. A jövőre vonatkozó terveket legjobb titokban tartani, különben nagy valószínűséggel meghiúsul a megvalósításuk. De nem bánnám, ha sikerülne megmésznom a Mount Everestet.
Mit mondanál az ukrajnai és oroszországi embereknek, ha lenne remény arra, hogy mindenki elolvassa?
Szeretném, ha rájönnének, hogy értelmetlen a háborúból hasznot húzó hatóságok parancsára életüket adni vagy más életét kioltani. A háborúban nincsenek győztesek és vesztesek, minden fegyveres konfliktus tárgyalásos úton végződik. Több millió életet tett tönkre a világhatalmak politikai dominanciára való törekvése. Ezeket az életeket soha nem fogják megbecsülni. Van egy közmondás – Az élő kutya jobb, mint a döglött oroszlán.
Köszönjük az interjút, és minden jót kívánunk.
Köszönöm, hogy egy ilyen érzékeny témával foglalkoztok, és hogy támogatjátok a cenzúra nélküli szabad véleményt.
