Helló!
X. vagyok, a francia CNT/AIT-től, szeretném megköszönni, hogy időt szakítottál a kérdések megválaszolására.
Először is remélem, hogy biztonságban vagy. Biztosíthatlak, hogy minden támogatásunkat élvezed.
Mint tudod, a szudáni forradalomról és a globális helyzetről, valamint az anarchista csoportodról szóló információkat továbbítottuk az „ Anarchosyndicalisme!” magazinunk olvasóinak. ” (http://cntaittoulouse.lautre.net/spip.php?article1396). Az újságban megjelent cikkek nyomán sok olvasó és néhány csoport is kifejezte szolidaritását veletek. Például a clermont ferrand-i Ephémère könyvtár két vitát szervezett Clermont és Aubert városában, és egy migránsokat támogató kollektíva Calais városában szolidaritásból vitát és graffiti workshopot szervezett. Szeretnénk egy kicsit többet megtudni a személyes tapasztalataitokról, ezért összeállítottunk egy kérdéslistát, a kérdések a CNT AIT-től, L’éphémère-től, és a calais-i migránsokat támogató kollektívától származnak.
Remélem, lesz időd válaszolni.
Üdvözlöm az elvtársakat!
Forradalmi üdvözlet a szudáni elvtársaktól a CNT-AIT-nek, valamint mindazoknak, akik támogatnak minket Franciaországból és máshonnan. Köszönjük támogatásotokat és érdeklődéseteket a szudáni kérdés, a forradalom, a háború és anarchista tevékenységünk iránt. Örömmel osztjuk meg tapasztalatainkat és mindennapi küzdelmeinket és cserélünk véleményt Veletek.
Először is szeretnék feltenni néhány kérdést a szudáni anarchista csoportotokról.
Mióta szerveződik a csoportotok? A csoportotok a legutóbbi forradalom alatt vagy azelőtt indult?
Személyesen vettél részt a csoport létrehozásában, vagy csatlakoztál hozzá?
Van hivatalos neve a csoportjának?
A csoportunk megalakulása 2017 áprilisában kezdődött, a [2018. decemberi] forradalom előtt, és személyesen vettem részt a megalakulásában. Ez egy 5 főből álló kis csoport volt. A csoport neve Anarchista Szövetség.
Úgy tűnik, nagyon kevés példa van az anarchista szervezetekre az afrikai országokban, el tudnád mondani, hogyan ismerkedtél meg és a mozgalom többi tagja az anarchista eszmékkel?
Az anarchizmus a korábbi szudáni társadalmi mozgalmakban és forradalmakban gyökerezett? Milyen más formái voltak a szocialista eszméknek a korábbi társadalmi mozgalmakban?
Így van, az anarchista mozgalmak Afrikában nem elterjedtek Ami Szudánt illeti, korábban nem volt anarchista szervezet vagy csoport. Szudán nagy része elég komplex módon önigazgatott, tekintélyelvű eszmék alapján irányítva az államban, a törzsekben, a katonai és vallási rendszerekben. Ez teszi a rezsimellenes társadalmi mozgalmat összetetté. Forradalmi tudatosságunkat és anarchista ismereteinket a világ társadalmi mozgalmaival kapcsolatos önképzésünk révén szereztük, de leginkább a ránk nehezedő igazságtalanság járult hozzá az anarchista eszmék elfogadásához. A Szudánban jelen lévő szocialista eszmék közvetlenül vagy közvetve hozzájárulnak a hatalom támogatásához és megszilárdításához, mint például a marxista kommunista eszmék és a neoliberális fegyveres mozgalmak [az RSP-n és a hivatalos hadseregen kívüli gerillák] eszméi, valamint az államban betöltött pozíciók folyamatos keresése, sőt a társadalmi mozgalom lerombolása.
Beszélnél nekünk a csoportod társadalmi összetételéről, főleg diákokból áll, vagy vannak munkások is?
Úgy tudom, hogy a nők nagy szerepet vállaltak a forradalmi mozgalomban, sok nő volt a csoportotokban?
Többnyire városiak voltak, vagy jöttek emberek vidéki területekről is?
A csoportunk kezdetben diákokból állt, mivel a diákok jelentették a lándzsa hegyét a társadalmi változások mozgalmában és a decemberi forradalomban. Miután megalakultak a csoportjaink és elterjedtek Szudán különböző államainak több egyetemén, a városi és vidéki lakóhelyükön élő elvtársak révén részt tudtunk venni és csoportokat tudtunk alakítani, és a diákközösségen kívül is tudtunk csoportokat alakítani Szudán különböző területein A nők alapvető szerepet játszanak csoportjaink megalakításában az egyetemeken, sőt vidéken és városokban is. Csoportjaink összetételének több mint 60 százalékát nők alkotják.
Ha lehetséges, meg tudnád mondani, hogy hány tagja volt a csoportjaitoknak miután a mozgalom több egyetemen és az ország különböző részein elterjedt?
A csoporttagok számát kezdetben több mint 60 elvtársra becsültük, de mostanra a számuk megnőtt, de pontos szám jelenleg nincs, mivel sok elvtárssal elvesztettük a kapcsolatot.
Mesélnél nekünk azokról a tevékenységekről, amelyeket az elmúlt években anarchista csoportként végeztetek? Hogyan reagáltak az emberek az elképzeléseitek elterjedésére?
Az egyik legfontosabb tevékenység, amelyet 2017-ben és 2018-ban végeztünk, az volt, hogy a fiatalokat és a diákokat felhívtuk a rendszer megdöntésére, a félelem gátjának áttörésére, és arra, hogy egyesüljenek Bashir diktatórikus uralmának megdöntése érdekében. Egyetemeken és szemináriumokon folytattunk rezsim ellenes tevékenységet, és elkezdtünk spontán felvonulásokat szervezni, amelyek minden szudáni lakost összehoztak. Három barátunkat Abu Al-Rish elvtársat Qusay és Mudawi elvtársakat elvesztettük. Az Omar Al-Bashir rezsim bukása után a szudáni katonai rezsim megdöntéséért folytatott harc folytatására szólítottunk fel, és Ibn Auf tábornok lemondása gyorsan bekövetkezett a nép hatalomra gyakorolt hatalmas nyomása miatt. Az elnyomás hatalmas volt ellenünk, letartóztattak, megkorbácsoltak, bántalmaztak és halálosan megfenyegettek bennünket.
De ez nem eredményezte, hogy feladjuk ügyünket és a hatalom elleni harcunkat. Ülősztrájkra szólítottunk fel a Főparancsnokságon, egy kis önigazgató közösség régiójában, ahol az anarchista eszmék jelenléte érezhető volt. Ez a szudáni önigazgatás élő példája volt, mivel több millió szudáni lakost foglalt magába minden tartományból. A diktatórikus hatalom megérezte az ebben rejlő veszélyt, egy véres támadással feloszlatta az ülősztrájkot, mindezt a politikai erők hozzájárulásával, jóváhagyva ezt az ocsmány mészárlást, amelyben több mint 700 fegyvertelen civil forradalmárt halt meg vagy fulladt bele a Nílusba. A túlélők közül sokan még mindig pszichológiai problémákkal küzdenek a látottot gyilkosságok ocsmánysága miatt. De még ez sem tört meg bennünket, csak még elszántabbá és határozottabbá tett bennünket e brutális, gyilkos rezsim bukásának fontosságáról. Ezért ellenállási bizottságokat kezdtünk alakítani a városrészekben, szervezett csoportokba gyűjteni a forradalmárokat, és egységesíteni a harcunkat. A brutalitás, a gyilkosságok és a felvonulások erőszakos elfojtása minden tüntetés velejárója volt. Tudtuk, hogy ezért akár az életünkkel is fizethetünk, de mi a társadalmi forradalmat kerestük.
Úgy tűnt, hogy az ellenállási bizottságok nagyon érdekes – és az anarchizmushoz elég közel álló – módon szerveződtek, le tudnád ezt írni nekünk? Hogyan tudtál te és a csoportod részt venni ezekben a bizottságokban?
Folyamatosan részt veszünk az ellenállási bizottságokban, amelyek forradalmárok csoportjai a szudáni városokban és régiókban.
Az ellenállási bizottságok kollektívan hozzák meg a döntéseket az egyes bizottságok számára.
Az elmúlt évek szudáni társadalmi mozgalmairól, különösen a 2021. októberi katonai államcsíny után, az az általános képem, hogy az emberek határozottan elutasították a állami hadsereget és milíciákat, a hivatalos politikai pártokat és szakszervezeteket, valamint a szudáni és külföldi elitet, és egy társadalmat akartak építeni alulról felfelé, miközben napi szinten kialakult a társadalmi szolidaritás és önszerveződés erős érzése, amit nagyon bátorítónak találtam, és az osztályharc és a közvetlen demokrácia perspektívájában gyökerezik.
Mindazonáltal a „Charta a nép hatalmáért” című dokumentumban leírt fő politikai cél még mindig egy kormány és egy állam létrehozása, még ha demokratikus is – ami kétségtelenül jobb, mint a háború és a katonai vagy vallási diktatúra -, és így az én anarchoszindikalista nézőpontomból kissé ellentmondásosnak tűnt a mindennapi népi önszerveződés eredményeivel, ahogyan az ellenállási bizottságokban kialakult. Mi erről a véleményed?
Fontos tudni, hogy a felszabadító harc hosszú, kitartó és türelmes munkával jár, amit nem lehet egyik napról a másikra elérni. Úgy látjuk, hogy amit a szudáni fiatalok, forradalmárok és a társadalom tudatossága elért, az fordulópont a forradalomban Amit a Forradalmi Charta a népi hatalom megteremtésére javasol, abban az ellenállási bizottságok egyetértenek, és ezek nem szakszervezetek vagy szakmai testületek, hanem forradalmárok csoportjai, akik az ország vezetésére vagy a szervezkedésre vonatkozó irányultságukban különböznek. Amire most szükségünk van, és amin dolgozunk, az az, hogy megőrizzük ennek az erőnek az egységét a társadalmi szövetet szétszakító polgárháború katasztrófájától. Természetesen az önigazgatás az a pont, amit könnyen fel tudunk vetni, és ez a forradalom egyik vívmányának tekinthető, de ennek megvalósítása most, a jelenlegi katasztrofális helyzet fényében nagyon bonyolult.
Több mint egy éve tart a háború, el tudnád mondani, hogyan sikerült átvészelni ezt az elmúlt évet, és képesek voltatok e és a csoportjaitok fenntartani politikai tevékenységetek egy részét ezekben a nehéz időkben?
A háború kitörése Szudánban közvetlenül érintette a szervezetünket, mivel az összes elvtársunk Khartoumból, Madaniból és El Fasherből más városokba vagy külföldre menekült, az egyetemek működésének felfüggesztése, az infrastruktúra, a gazda-,és szakszervezetek, az internetes halózat károsodása megnehezítette a kommunikációt és az elvtársakkal való kapcsolattartást. Elvesztettük Sarah elvtársnőt és Omar Habbash elvtársat, és elvesztettünk egy mentőautót, amelyet a Zamzam táborból kitelepítettek számára juttattunk el El Fasherbe, hogy betegeket szállítson. Ez egy katasztrofális év volt, mindenütt terrorizmus, önkényes letartóztatások és a hadsereg által a forradalmárok és politikusok likvidálása, valamint etnikai alapon elkövetett gyilkosságok mindkét oldalon.
Beszélnél nekünk a mai szudáni helyzetről?
A szudáni helyzet katasztrofális Több mint 25 millióan kényszerültek lakóhelyüket elhagyni, és több mint 15 millió gyermek számára szünetel az oktatás Több mint 4000 ezer civilt öltek meg, bár ezek a számok pontatlanok Az éhínség elkezdődött Szudánban. Nincsenek életmentő gyógyszerek, nincs munka, és a kórházak több mint 70 százaléka nem működik. Elmodhatatlanul kétségbeejtő a helyzet.
Úgy tudom, hogy néhány bajtársadnak nemrégiben el kellett hagynia Szudánt. Sikerül tartani velük a kapcsolatot? Van valami perspektíva arra, hogy a távolból is folytassátok a szervezeti tevékenységet?
Igen, a legtöbb külföldön lévő elvtársunkkal kapcsolatban állunk. Van egy tervünk arra, hogy a szervezetet távolról irányítsuk és folytassuk a tevékenységeinket.
Mennyire lehetséges az anarchista álláspont fenntartása polgárháború alatt?
Az anarchista csoport fenntartása Szudánban lehetséges, de nem könnyű, de a háború most további terhet jelent és ott van még, hogy a legtöbb elvtársnak el kellett hagynia Szudánt.
Az egyiptomi felkelés idején az anarchisták újságot indítottak. Bár mind ateisták voltak, írásaikban nem bírálták az iszlámot, ez aligha volt lehetséges. Mi a helyzet Szudánban ?
Ami az iszlám kritikáját illeti Szudánban, az nagyon elterjedt a forradalmi ifjúság körében. A forradalom a Muszlim Testvériség rezsimje és annak szélsőségesen tekintélyelvű, reakciós eszméi ellen történt, ez volt a fordulópont a fiatalok tudatosságában magával a vallással kapcsolatban.
A Calais városában működő kollektívánk olyan száműzöttekkel dolgozik együtt, akiknek Szudánban vannak rokonaik.
A gyógyszerosztásokkal és a gyerekeknek szóló tevékenységekkel kapcsolatban szeretnék tudni, hogy melyik területen, melyik városban vagy akár melyik környéken végzik humanitárius akcióikat? A ti anarchista csoportotok szervez ilyen akciókat, vagy részt vesznek más csoportok akcióiban? Ha igen akkor, egyénekként vagy anarchista kollektívaként?
A háború kezdetén ételt osztottunk a Dongola, Atbara és Khartoum településeken lévő óvóhelyeken és Karariban. Ami a gyógyszereket illeti, azokat a menedékközpontokban élő kitelepítettek szükségleteinek megfelelően osztottuk szét, együttműködve az Al-Hawadith nevű utcai szervezettel, az orvosokkal és néha a Szudáni Vörös Félholddal. Ami a csecsemőtápszereket és a nőknek szánt egészségügyi betéteket illeti, leltárt készítettünk és szétosztottuk 8 központban Al-Damerben és Atbarában, valamint 5 központban Dongolában, most pedig Al-Dabba településen osztjuk szét, ahová több ezer, El-Fasherből menekülő vagy kitelepített ember érkezett.
Anarchista csoportunkban több elvtársunk is az egészségügyben dolgozik, akik nagy szerepet játszanak az egészségügyi ellátásban. Legtöbbször a csoportunkon keresztül osztjuk szét, együttműködünk bárkivel, aki hozzájárul a szudáni humanitárius válság megoldásához, más kezdeményezésekkel és szervezetekkel is. A háború kezdetén arra ösztönöztem a csoportunkat, hogy önkénteskedjenek a bajtársainkhoz legközelebbi településen lévő kórházakban és sürgősségi központokban.
A „ szudáni anarchista fórumon néhány Franciaországban élő szudáni száműzött, akit segítünk, látta, hogy 2022 júliusában megosztottál egy írást a « Szabadság és Változás Erőiről ”.
A „ szudáni anarchista fórum ” a csoportotok oldala? Hogyan működik: bárki közzéteheti, amit akar, vagy moderálják , szerkesztik a megjelentetett cikkeket?
Mi a véleményed a Szabadság és Változás Erőiről?
Általánosságban mit gondolsz a Gyors Reagálású Erőkről és a hadseregről ( két szembenálló katonai erő)? Lehetséges ez, hogy megtagadja az egyik vagy a másik oldal támogatását, vagy kénytelen pártot fogni?
Ami a mi csoportunkat illeti, nincs hivatalos platformja, mivel ebben a kritikus politikai helyzetben kerüljük a propagandamunkát, és nincs online platformunk. Az egyetlen módja annak, hogy kapcsolatba lépj velünk, az e-mail
A „Szabadság és Változás Erői” egy szudáni politikai szervezet, amelynek saját konfliktusai vannak, és nincs hatalma az állam felett. A háborút jelenleg két hadseregtábornok vezeti.
Nem támogatjuk a háború egyik felét sem; éppen ellenkezőleg, a háború azonnali beszüntetését hangsúlyozzuk.
Határozottan elítéljük a gyors reagálású erők és a hadsereg által ártatlan polgárok ellen elkövetett mészárlásokat, és egyiküket sem támogatjuk. Amit mi akarunk, az a háború befejezése és a béke.
Szeretnél még valamit mondani nekünk?
Igen. Folyamatosan kommunikálnunk kell. Ti vagytok az egyetlen szervezet, amelyik támogat minket és mellettünk áll. Ti mentitek meg a szudáni forradalmárok és anarchisták életét. Ne hagyjátok abba ügyünk terjesztését és forradalmunk támogatását. Meséljetek rólunk a forradalmároknak és anarchistáknak szerte a világon.
Le a háborúkkal, éljen a béke!
forrás: CNT/AIT info
