A Solidarity Zone szerekesztőségének tudomására jutott, hogy Ruszlan Szidikit letartóztatása után megkínozták, miután független- nem az orosz állam által kineveztt- ügyvédje megkezdte munkáját. Fontos momentum, hogy már dokumentumokkal igazolható a fizikai bántalmazás, amelyet akkor dokumentáltak, amikor a SIZO-ba (előzetes letartóztatási központ) került. Most, néhány hónappal később, az ügyvédjének, Igor Popovszkijnak sikerült megszereznie ezt a dokumentumot.
Az orvosi vizsgálatról készült jelentésből: „Több különálló elfertőződött, nyílt seb a fejbőrön és mindkét csuklón. Lágyrész sérülések a bal oldalon a szem körül. A lágyrészek sérülései, feloldódó gerincvelői vérömlenyek.”
Részlet az ügyvéd Ruszlan Szidikivel készített interjújából: „Egy 50 év körüli, civil ruhát viselő férfi azt kezdte mondani, hogy ha nem vallom be azonnal, hogy én okoztam a robbanást, akkor kivisznek a városból, azt mondják, hogy szökést kíséreltem meg, így jogilag lelőhetnek, de előbb megkínoznak.
Miután beleegyeztem az együttműködésbe és azt mondtam vallomást teszek, megkérdezték tőlem, hogy van-e valamilyen krónikus betegségem. Miután nemmel válaszoltam, egyikük fejbe vágott, és a földre estem.
Ekkor több, mint hat ember volt a kihallgatószobában. Miközben a földön feküdtem, ráléptek a kezemre és a lábamra, hogy ne tudjam mozgatni őket, bár semmiféle ellenállást nem tanúsítottam. A lábam egy részét a bokámnál szabaddá tették, és úgy éreztem, hogy valamit rákötöznek […] Később az egyikük azt mondta: „Ring!”.
Abban a pillanatban elektromos áram folyt végig a testemen, amitől az izmaim görcsösen összehúzódtak az elviselhetetlen fájdalomtól, üvöltöttem és a fejemet a padlóba vertem. Az egyikük előttem állt, és a telefonjával filmezett. Mivel sikoltoztam, betömték a számat […] Nem tudom pontosan megmondani, meddig tartott a kínzás, mivel néhány áramütés után elvesztettem az eszméletemet, de azt mondhatom, hogy elviselhetetlenül fájdalmas volt.
Az áramutések között ismeretlenek kérdéseket tettek fel nekem, és ha a válaszom nem tetszett nekik, akkor folytatták az áramütéseket. […] megkérdezték, hogy tervezek-e újabb robbantást, mire én azt válaszoltam, hogy nem, és ezután folytatták a kínzásomat. Már a határon voltam, és megértettem, hogy ahhoz, hogy megállítsam őket, legalább valamit mondanom kell”.
Ruszlan Szidiki és ügyvédje, Igor Popovszkij elküldték a Nyomozó Bizottság elnökének az elkövetett bűncselekményekről szóló feljelentéseiket, követelve, hogy „állítsák bíróság elé azokat a személyeket, akik R. K. Szidikit letartóztatását követően fizikai és mentális bántalmazással, fenyegetéssel, zsarolással, valamint kínzással kényszerítették vallomástételre.”
Emlékeztetőül: Ruszlan Szidiki egy rjazáni anarchista, orosz és olasz állampolgár. Vasútvonalak felrobbantásával, a djagilevói katonai repülőtér elleni dróntámadásokkal, valamint egy másik, vasútvonalakon elkövetett szabotázsakció előkészítésével vádolják. Sidiki ellen a terrorcselekmények, a terrorista tevékenység előkészülete, valamint robbanószerkezetek használatának vádja alapján emeltek vádat. A vádakat összevetve az anarchistára 15-től 30 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés vár.
Rouslan nem tekinti tetteit – a tehervonatok kisiklatását és a katonai repülőtér elleni dróntámadást – terrorcselekménynek. Azt állítja, hogy célja a katonai infrastruktúra megbénítása volt. Ruszlan direkt akciói következtében senki nem sérült meg.
Levelezési cím: Oroszország, 125130, Москва, ул. Выборгская, д. 20, СИЗО-5, Sidiki Rouslan Kasemovich, született 1988-ban (Сидики Руслан Касемович 1988 г. р.).
forrás: https://avtonom.org/en/news/rouslan-sidiki-talks-about-his-torture
