Az elmúlt hetekben a Balkáni Szolidaritási Hálózat felhívására számos helyen tartottak anarchista szervezetek és csoportok titlakozásokat a nacionalizmus, a militarizáció, a fegyveripar és természetes következményük, a háború ellen.

Görögországban számos nagyvárosban került sor tüntetésekre, direkt akciókra. Alább közöljük a krétai Fekete Rózsa Squat nyilatkozatát.

Vagy kiállunk a háborúk ellen, vagy elszenvedjük a következményeiket!

Rosa Nera Squat

Felhívás háború- és katonai bázisok elleni felvonulásra október 15-én, kedden 19:00-kor az Agora téren.

Kréta katonai (NATO) stratégiai csomópont egy olyan régióban, amelyet kiterjedt válságok – háborúk és a azokkal járó civil áldozatok és menekültválság – sújtanak Dél-Afrikától a Földközi-tenger keleti területeiig, Palesztinától és Szíriától Ukrajnáig, a Dnyeperig. Ennek következményeként Chania városában egyre fokozódik a militarizáció, hogy megfeleljen a NATO-bázis növekvő igényeinek. Új repülőgép-hordozók érkezését és bázisbővítéseket jelentenek be, míg a Soudában megrendezett haditechnikai konferenciákat előkelő társasági eseményként mutatják be, szórakozást kínálva a városban állomásozó újoncoknak.

A NATO közgyűléssel összhangban október 15-én a NATO tanácsa képviselőinek látogatását tervezik a soudai bázison, valamint a Mediterrán Építészeti Központban egy, a katonai és kikötői hatóságok részvételével tartandó megbeszélést. A találkozó témája a „tengeri biztonság”, ami a jelek szerint a NATO menekültmozgások elleni folyamatban lévő műveleteihez és a Vörös-tengerhez hasonló régiókban fennálló stratégiai érdekeihez kapcsolódik.

Különösen aggasztó, hogy a hadseregek képviselőinek részvételével zajló eseménynek a Mediterrán Építészeti Központ ad otthont az önkormányzat jóváhagyásával – egy teljesen más célokra szánt helyszínen. Az, hogy a CAM-ot katonai “szórakozóhelyként” és konferenciateremként használják a NATO mindenféle demokratikus felügyelet nélkül működő személyzete számára, egy olyan nyugtalanító környezetet teremt, amelyben a hadseregek és más elnyomó intézmények egyre inkább olyan politikai szerepet töltenek be, amely nem illeti meg őket.

Tragikus, hogy a „biztonságról” szóló vitákat olyan katonai intézmények vezetik, amelyeknek története az elnyomás és az erőszak tekintetében hosszú múltra tekint vissza a régióban, beleértve az olyan súlyos bűncselekményeket, mint a határokon alkalmazott halálos “visszaszorítások” és a menekültek megmentésének megtagadása, ami szintén számtalan emberéletet követelt az Égei-tengeren.

Fontos emlékeztetni arra, hogy e konferenciák egyik résztvevője, a Chania-i kikötői hatóság osztozik a felelősségben azért a szörnyű bűntettért, hogy megtagadta egy menekülthajó kimentését a pyloszi incidens során. Mivel egyre több menekülthajó érkezik Krétára jelentős migrációs hullámok közepette – amelyek emlékeztetnek az Izrael libanoni invázióját követő hullámokra -, a „Mentés, nem gyilkosság” követelésének ismét a középpontba kell kerülnie.

Ahogy a kapitalista és nacionalista ellentétek továbbra is háborúkban és az államok és a transznacionális fegyveripar profitorientált törekvéseiben nyilvánulnak meg, egész városok válnak romhalmazzá, civileket gyilkolnak szisztematikusan és az etnikai tisztogatások hatalmas menekültválságokat okoznak.

A fegyveripar és a hadseregek válogatás nélkül szabadítják háborújukat lakott területekre, ahogyan azt a közelmúltban Ukrajnában, Palesztinában, Szíriában, Afganisztánban, Líbiában, Libanonban, Etiópiában, Mianmarban, Jemenben és Szudánban láthattuk. Napjainkban a nacionalizmus polgárháborúkat és expanziós konfliktusokat gerjeszt – mint például Izrael jelenlegi gázai akciói -, amelyeket az egymással versengő koalíciók, mint a NATO vagy az úgynevezett BRICS-országok kihasználnak, hogy civilek tömeges leölésével érvényesítsék burzsoá érdekeiket. Ezt fájdalmasan példázzák a Gázában zajló atrocitások, ahol az izraeli hadsereg több tízezer embert ölt meg, és több mint egymillió ember él alapvető szükségletek nélkül, elképesztő nélkülözésben.

A legnagyobb felelősség ezért az emberi mészárlásért elsősorban a nyugati hadiipart és az úgynevezett északi félteke fejlett országait terheli, amelyek az olcsó munkaerő és erőforrások kizsákmányolásának terepeként tekintenek a globális délre, összejátszva a helyi rezsimekkel.

Az iraki, afganisztáni, líbiai, szudáni, jemeni és szíriai pusztító konfliktusokat követően – ahol különböző csoportok, köztük az ISIS és a nemzetközi erők is hozzájárultak a széles körű vérontáshoz – az ember-kereskedelem most újraéledőben van. Az Észak-Afrikától Jemenig terjedő emberkereskedő hálózatok gyakran az európai hatóságokkal együttműködve működnek. A háború elől menekülő menekülteket vagy megölik a Földközi-tengeren, vagy olcsó munkaerőnek szánják Európában. Ezek azok az anyagi érdekek, amelyeket a chaniai elit „biztonsági” vitái védeni hivatottak.

Kréta – különösen Chania a soudai bázissal – a NATO militarista ambícióit szolgáló kulcsfontosságú földrajzi központtá vált a görög kapitalizmussal együtt. Chania egyre inkább a katonai infrastruktúra logisztikai központjává, lényegében a háborús műveletek parkolójává és rekreációs területévé alakul át. Csendesebb pillanatokban hallani a szirénák bömbölését és a harci gépek állandó dübörgését a fejünk felett, olyan konfliktusok visszhangját idézve, mint a 82-es libanoni vagy a közelmúltbeli iraki és líbiai háborúk. A város még „szórakoztatóbbá” válhat, ha az Égei-tengeren lévő bázisok és haditengerészeti erők között nemzetközi nukleáris harcok törnek ki.

Mivel vezetőink arra kényszerítenek minket, hogy az elnyomók szövetségei között válasszunk, létfontosságú, hogy újragondoljuk, hogyan tudunk hatékonyan ellenállni a háborúknak és a nacionalizmusnak.

A háborút szító gyilkosokat és konferenciáikat nem látjuk szívesen Chaniában.

Szabadságot a palesztinoknak!

Vonják ki az izraeli erőket a Gázai övezetből, Ciszjordániából és Libanonból.

Azonnali tűzszünetet minden érintett fél részéről!

Agora téren október 15-én, kedden 19:00 órakor.

Rosa Nera Squat |

A alább következő képek a thesszaloniki anarchista szervezetek és csoportok közös tüntetésén és nyilvános beszélgetésén készültek